Vasárnap végre sort kerítettünk Pedroval és feleségével Mari Carmennel egy régóta tervezett utazásra.
Pedro fizioterapeuta, akivel igen jóban lettem a San José-beli látogatásaim során, felajánlotta úgy fél éve már, hogy megmutatja nekem ezt a méltán híres surfparadicsomot. Az igen erős szél a levante továbbra is tart, ez egy a szárazföld felől érkező meleg áramlat. Tarifán és a közelében ennek okán most nem volt senki leszámítva egy-két bátor windsurf-öst, hiszen ez a legszelesebb része dél-europának, ahol alapból nagyon sok csomóval fúj, most pedig közel 100al. Ha csak a szél fújna, az egy dolog, de a homokot felkapja, szállítja, új homokdűnéket kialakítva, utakat borít be. az ember bőrén úgy érezni, mintha milliónyi apró kis kés szurkálna. Ettől függetlenül gyönyörű volt a part, a városka is igen hangulatos-bár turistákkal van tele. Meg surfboltokkal :)
Pedro és Mari Carmen :)
Tarifa tele van iszonyúú jó helyekkel!
Ezzel a szárnyas(?)hajóval a Tarifa-Tanger (Afrika) távolság mindössze 35 perc, de persze ilyen szélben nem közlekedik.
Castelar pedig egy Algecirashoz igen közeli hegy tetején álló kis vár, amelyben a várfalon belül vannak a házak. Csak néhány, de szép és hangulatos. Az alatta lévő völgyben balra, egy mesterségesen duzzasztott tó van. A város új része felett ami a másik oldalán szintén alant fekszik, keselyűk köröztek! ( Spanyolul: buitres) Még sohasem láttam keselyűt , pláne ilyen közelről. Igazán hatalmas, tekintélyt parancsoló madarak.
Ez a kutya a helyi bazár és giccsbolt tulajáé volt, aki erős francia akcentussal beszélt. Mesélte, hogy a kutyus már 13 (!) éves, és van egy németjuhász barátja, akivel gyakran lemegy egészen a völgybe, de mivel visszajönni már nemtud így az épp arra járó ismerősök, barátok, lakók szokták felhozni kocsival. :)
Tarifára még mindenképp szeretnék eljutni-nemtitkolt szörfözési szándékkal. Valamikor, egyszer.
