hol járt, hol nem járt

Nagyon sokfelé.
 Szerdán elhagytam az országot-de csak kicsit, angol földre léptem, Gibraltár nagyon szeles, kicsit esett is, még vissza kell menni....
 Csütörtökön Andaluzia napja volt, kirándultunk egyet M. régi cserkészvezetőivel és a gyerekeikkel-rengetegen voltunk :) A El bosque-az erdő volt a hely neve, és egészen úgy éreztem magam, mintha Ausztriában járnék, tavasszal! Körös-körül hegyek-melyeket hó fedett. Aznap rendkívüli mennyiségű rég nem látott hó esett, az emberek pedig csodájára jártak. Mi is felnéztünk egy kicsit...
Itt lehet megnézni az aznapi fotókat, mikor mi odaértünk, a faluban már nem volt hó, csak a hegyen, de ez itt különlegesség számba megy! (Autókkal mentek fel a hegyre és mindenki szélvédőjén egy kis -vagy nagyobb hóemberrel jött le. Szószerint lehordták! :)
 Pénteken ismét Rota, gyönyörű napsütés és egy új kedvenc hely- Bodega El Gato- saját készítésű borokkal, mind édes, de a jó értelemben,hiszen moscatel-félék, még narancsos is van!
Szombaton Luiséknál ebédeltünk, citromos csirkeszárnyakat-fúúú-nagyonhűdejó volt, és sokat mókáztunk Ulyssessel, aki már 5 hónapos! Akkortájt született mikor jöttem, így követni tudom a fejlődését-ma már hatalmas! :D
 Vasárnap pedig elmentünk Chiclanába padel-t játszani!
Az ütő engem leginkább egy goffrira-(?)-emlékeztet, könnyebb mint egy teniszütő, jóval kisebb és a nagy része habszivacs-féleségből áll. A pontokat a tenisz szabályai szerint számolják, a játék menete is ugyan az, kivéve, hogy a falról visszapattant labdába is bele lehet ütni, amennyiben az előtte a talajt érintette. A pálya rövidebb, a felfestése sem ugyan az. Tetszett, tetszett, de azért a tenisz valahogy jobb, ez kicsit furcsa, de mivel eléggé helyi- spanyol, így most ez való nekem.
A goffris-ütő.

És most ugyanezek képekben:
Gibraltár (igen, volt piros telefonfülke!)

A kirándulás, persze második reggelivel kezdődött...

A fenti képen egy régi malom romjai a folyó mellett...

Itt pedig hogy felkapaszkodott a kis(r)ügyes! Személyes kedvencem.:

A sötét csík, bizony egy gonosz felhő...
Ez pedig már a hazafelé út:

Rotában:

Ez a falicsempe az egész Don Quijote történetet meséli el.
A templomok nyitva állnak, a betérők életnagyságú szobroknak imádkoznak és csókolnak kezet. Minden bordóban pompázik, a figurák ruhája cserélhető, és valódi hajuk van, amit általában valamelyik hívő ajánlott fel. Halk zene szól és füstölő illata száll. Megvan a hangulata.

Szép hetet mindenkinek!