Ma hallottam egy papagájt emberi hangon Hola!-t köszönni, fehér cicát nyirfegni (!), ittam
Pedro Ximenez borából, ettem polipot. Egy kávézóban a tulaj megmutatta az otthonát, az általa restaurált festményeket, elmesélte hogyan nyitott egy barátja kaszinót Budapesten, megmutatta mit érdemes megnézni a városában, sajnálatát fejezte ki hogy februárban nem voltam ott a flamenco fesztivált megcsodálni, majd utunkra bocsátva egy épp arra sétáló barátjára bízott minket, akinek épp arra tartott amerre mi is készültünk.
Szóval ismét Jerezben jártam. A gazdagságáról és sherryjéről ismert város tényleg lenyűgöző. Harmadszorra tértem vissza és mondhatom, hogy mindig tudott valami újat mutatni.
Ezen az oldalon jól leírják mitől is olyan híres. Többek között innen eredeztetik a flamencot!
Íme az új törzshelyem. Kár, hogy kicsit messze lesz a Narancs utcától.
Rengeteg rendház van itt, mondhatni egymás hegyén-hátán. Szerintem itt van a legtöbb a világon, a legkisebb egységnyi területen.
És mindenhonnan árad az érlelődő bor illata...
Nyirf!
Ide tényleg ne.
Ez elsőre kissé mellbevágó volt, egy ház beugrójában egy szent szobra található és mellette a falakon mindkét oldalt valószínűsíthetően a gyógyultak kellékei találhatóak. A morbid az volt, hogy rengeteg haj is volt odatéve...
Elvegyültünk.
A jerezi pályaudvar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése