Másnap azonban felkapott minket egy Granadába tartó síjárat, Miguel kapitánnyal és Paola első tiszttel. Arcos de la frontera központjában pedig kiraktak bennünket, tovább folytatva útjukat az ismeretlenbe...
(de véééégül természetesen nagyonnagyon élvezték a síelést! :)
Arcos is egy ún. pueblo blanco-fehér falu ami egy nagyobbacska domb tetejére épült, majd onnan terjeszkedett tovább. Nagyon takarosak (ezdejószóó) ezek a helyek (mert hogy több hasonló is akad, jártunk is már pár másikban), a legtetején kis kastély áll és templomok, a 16. század körül épültek. Itt szép képekre lelhetünk.
Másnap a társaság egyik tagja durván kidőlt így Karóóval ketten hódítottuk meg Cadizt (népiesen Csádiz'). Nagy örömömre, befejezték a restaurálást a világítótoronynál, így be lehetett menni a kis erődbe. A teljes kaland képei íme elérhetőek! :)
Kedd délután elvitt minket Miguel Vejer-be, majd Medina sidonia városába. Ezek is fehérek és szintén dombtetőre helyezkedtek-természetesen stratégiai okokból. A képek között megtaláljuk őket, a naplemente is ott ért minket, gyönyörű volt. Na és mivel itt megtehetik, sokan úgy spórolnak a kerítésen, hogy az tulajdonképpen maximálisan bio, mert kaktuszból van. Az a jóféle vastag, húsos kaktusz. Le akartam azonban tesztelni, mert azt gondoltam könnyen törhető-és valóban, de a teszterlábam cipőjét telerakta tüskével az alany, ami nagyon szúrt. Alattomosan, mert először észre sem vettem! A kaktusz jogos bosszúja.
Rotába az idő szeszélyessége miatt nem indult hajójárat a hét végén, így ebből a körből kimaradt. Volt azonban semana santa-mondhatni dübörgött, igen, mivel minden körmenetet zenekar kísér, a dobosok azok, akik akkor sem hallgatnak el, ha a szobrot cipelők megpihennek, csak a zene áll le, majd mikor újra a vállukra kapják-szól a taps és az "olé!"-k, majd folytatódik a menet.
A már említett passosok, amiket körbe visznek, egy síró Máriát, vagy más szentet, illetve keresztjét cipelő Jézust vagy Jézust és a másik két latort vagy Jézust Máriát és Máriamagdolnát, nagypénteken pedig koporsót ábárolnak, előtte mennek a penitentesek a különleges öltözékükkel. A fejfedőt nem szabad levenni-mint megtudtam-ebben kell kilépni a házból és hazatérni is. A szobrok igen régiek-idén néhányat nem is indítottak útjára mert féltették az esőtől-hatalmas talapzattal, rengeteg gyertyával és illatos, valódi virágokkal. Hatalmas egy ilyen, de a legérdekesebb mégis az, hogy emberek viszik, a vállukon. Volt szerencsém bepillantani egy alá a táborban, és bizony nagyon szűkösen férnek el alatta, nincs kivágva a fejüknek hely, így azt lehajtva mennek, de látni semmiképp sem látnának semmit, hiszen az egész le van takarva szépen hímzett anyagokkal. Ha pedig itt tartunk, a szobroknak is hatalmas, vastag aranyhímzéses súlyos és nagyon hosszú ruháik vannak. Egy ilyen passost (megszámoltuk a lábakat több ízben) körülbelül 30 ember visz. A vége felé egyre gyakrabban állnak meg pihenni. Természetesen kíséretük hatalmas. Közvetlenül előttük megy valaki, aki mondja hogy merre lépjenek, merre tartsanak, mivel ugye mint már írtam nem látnak ki alóla. Van amelyik passoson kopogtató is van és azzal jeleznek nekik! Gyakran álltak meg a lelógó vezetékek miatt is, abból van bőven és nem győzöm hangsúlyozni hogy a szobrok mindennel együtt-óriásiak és magasak is! Egy erre fenntartott ember egy villás végű szerelvénnyel megy előttük, és tartja a vezetéket amíg szükséges. Azt is említettem már, hogy van zenekar és a legjobbak a dobosok-hát igen, mindenki az általuk diktált ütemre lép. Mindenki. A szobor feletti baldachin a rojtokkal és bojtokkal pedig kileng a zene ritmusára. Annyira kusturicás' az egész-mivel még a zene stílusa is arra hajaz, hogy hihetetlen! Itt és nyilván még ezer jutubvideoban beleleshetünk! :D
A zenekar leghátul megy, előttük a szobor,ami előtt a füstölőt-figyelem nem tömjént!!! lóbáló gyerekek- és esetleg a csatlakozó tömeg, de az inkább folyik az áradattal oldalt. Legelöl mennek a penitentesek másnéven nazarenok, akiknek a ruhája színe egy csoporton belül megegyezik és jelvényeik is vannak általában. Hatalmas gyertyát visz mindegyikük, mindent összeviaszoznak és természetesen az összes utcát amerre járnak, színes viaszpöttyök borítják (gyerekek kedvelt szórakozása hogy pálcán gyűjtik, megkérik őket hogy csepegtessenek rá, jó nagy gömböket láttunk náluk). Sokan közülük mezítláb teszik meg a menetet. Érdekes, hogy egészen kicsi gyerekek is voltak sok csoportban. Mivel egy körmenet tulajdonképpen csigalassúságú, így több órába is beletelik mire végeznek. Tehát a gyerekeiket etető szülők, barátok, családtagok ez a zenekarra is vonatkozik-teszik fesztiválszerűvé a dolgot-mindenki beszélget, üdvözli egymást, csócsál valami rágcsát, vagy szendvicset.
Ezer kérdésem lett volna a dolgok menetével kapcsolatban, de mivel Mig épp akkor utazott el, így nem volt aki kisegítsen. Itt és itt van némi információ, angolul.
Többek között az, miért viszik az S.P.Q.R. -el kihímzett zászlót magukkal, de nincs különösebb magyarázata azon kívül amit eddig is tudtunk (Senatus Populusque Romanus).
Hát, remélem többé kevésbé sikerült körbejárni a témát-sajnos inkább kevésbé, pedig számomra ez igazán érdekesnek és izgalmasnak tűnik.
Az akciófilmszerű cím hány pontot ér?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése