2013. június 22., szombat

ampolla

  Kedves kis szó nem? Bájos, szinte dorombol. Pedig nagyon is fájdalmas! Ugyanis ez nem más, mint spanyolul a vízhólyag!
 Tengerparton futni menő. Sok reklámban ellőtték már, sok filmben, klipben, mindenütt. Az esetek viszonylag kis százalékában futnak csak azonban cipő nélkül. Hogy ennek mi az oka? Tényfeltáró riporterünk a héten ennek járt utána!
Eredmény: Azért mert a homok mezítlábas futás közben úgy működik mint egy smirgli!!! Nem elég, hogy a talpamat fájdalmasan tükörfényesre csiszolta, a nagylábujjam melletti (nálam a leghosszabb) ujjamon, lévén az érintkezett majdhogynem elsőként a talajjal, utolsó ujjpercemmel közel megegyező vízhólyag nőtt mindkét lábamon!
Na és kitől jött az ötlet? Migueltől. Persze most neki is fáj. Azért kicsit nevettünk rajta, hogy 1. balekok vagyunk 2. Lég/vízpárnákon járhatok.

Más. Aki a külföldi élet keserű kenyerét eszi, az néha annyira megelégeli azt, hogy enne mást is. Esetemben eleinte jó mókának tűnt a főzőcske, jól elszórakoztattam magam vele. Ámde telt-múlt az idő, magányosan mág főzni sem buli, ráadásul ,meleg is van (jó, az egyik legfőbb ok, hogy a sikeresen megmérgezett egér földi maradványai máig nem kerültek elő, és bár már valószínűleg erősen mumifikálódott és egyebek, azért nem egy levendulamező a konyha) na.
Szóval, hogy hiányozni kezdett a nem nyers-avagy kenyér alapú étel, gondoltam főzzünk valamit. Mig néha csatlakozik ezekhez a hirtelen jött akciókhoz, most is így volt, be is társult egy ötlettel. Csirkecomb-kólával!  A vártnál kevésbé lepett meg, mert régi álmom elkészíteni a baconchips-kóla-vaníliafagyi desszertet (?), csupán a tény, hogy néha én vagyok itt a furcsa?! Végül sör lett most a befutó, ez volt a másik ajánlata. Nagyon jó lett, de a bennem élő gasztrofilozófus nem hagy nyugodni. Jön még kólás csirkecomb a mi utcánkba!
Végezetül a mai vízi sportnap kevés látványossággal tudott szolgálni, de lekaptam egy quadra ültetett joghurtot majszoló ovist. Iszonyú cuki volt!!!



(Mikor végzett, nyivákolni kezdett, meg kalimpált az üres dobozzal, ismét felálltam, gondoltam segítek rajta-kidobtam-erre megkérdezte egy arc, hogy az én gyerekem-e. Haha, dehogy! Azért sosem hagynám a gyerekemet 35 fokban egy fekete motoros izén egyedül a tűző napon!-mondtam volna, ha tudnék ennyire pengén spanyolul.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése