visszaszámlálás

Megkezdődött!
 Ez nem azt jelenti hogy rossz itt. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy van egy hely, ahová szívesen hazatérek. Egy hely, amit otthonomnak hívhatok. Ahová visszaküldöm innen a gólyákat, a fecskéket. Ahol szeretem a metro melegét és szagát. A Feneketlen-tavat. Déli harangszót (fel nem foghatom miért nem harangoznak más országokban már csak praktikussági okokból is!!!). Tél végén a hóvirágot, később az orgonát, a gyöngyvirágot, a tulipánokat a nárciszokat a jácintokat...
 A Bartók Béla út nekem örökre a legszebb "sugárút" marad. Közben kicsitsem sugár.
A sárga villamosok, igazán a legeslegjobbak. Mindig sietve menni valahová, mindig késésben. Ez is jó.

Nade, most még itt. Képmorzsaparti következik ismét.

Vacsira: sör-csiga

 Puerto Santa Maria-Osborne pincészet-ők csinálták anno azokat a bikákat, amik Andaluzia szerte fellehetők az autóutak mellett!

 Ez San Fernandoban van, egészen stílusos! :)

Cadiz, parkolóház.

Második reggeli

Kőintarzia egy küszöbön...

Van már egy kedvenc házam, de most találtam még egyet... * - *

Tintahal-golyók tintában.

 Miguel fényképmosolya kitörölhetetlenül a retinámba égett. Kár. :D

Vejer de la frontera

 Főcuki!!! Ulysses-Luis kisfia

 Az utcákon húsvétkor bikafuttatást tartanak, akárcsak az erről híres Pamplonában, ám ott július elején zajlik.

 A képen, a női alak úgynevezett cobija-t visel. Különösen ebben a városban jellemző, bár ugye mindenütt érzékelhetőek a muzulmán hatások. Tehát az öltözék fekete lepel, mely teljesen eltakarja a testet, mindössze egy szem lehetett szabadon.