hidegnapos

ErredosDedos-ki tudja mi ez???
A megfejtést a bejegyzés végére tartogatom! Addig adok gondolkodási időt! ;)
 Az idő hideg, de napos. Sokan mondják itt nekem, hogy itt másmilyen a hideg. Ha otthon lennék, Magyarországon, csak felvennék egy kabátot és nem fáznék, de itt más a helyzet. Az itteni kikerülhetetlen és csontig hatol, mert ezt az óceán hozza és ez egy nedves hideg'. Van benne valami.
 A ma reggelem nagyon jó volt,egy bárban találkoztam Maria Jesus-val, ittunk egy jó kávét és mentünk a piacra, jött az anyukája és az egyik húga is! Együtt nézelődni nagyon jó volt, főleg hogy neki van két nagyon szép gyereke,talán már írtam is róluk, ők a szőke család! Nagyon szőkék!!! :) Nézegettünk nekik aranyos gyerekruhákat, meséltek mindenfélét, vettem megint olajbogyót-nagyszeműt-ááááá-függőségem van. Aztán irány a San José, ahol ma valamiért szintén nagyon jó volt, egyre jobban értem a nyelvet és egyre inkább tudok segíteni az ott dolgozóknak! :)
 Nincsenek a héten spanyol órák, mert Miguel most a Kanári szigeteken van, munkaügyben, (hohohohóóó) de mivel az öregek otthonában állandóan megy a tv-a helyi mónikasóval-sikerült elcsípnem egy időjárás jelentést, és láttam hogy esik a kanárikon! Mala suerte-azaz balszerencse!
 Ám a tegnapi pingpong borzalmas volt...mindenki rosszalkodós óráit élte, még a legjobbak és a legügyesebbek is...próbáltam elcsípni fényképen amikor mindenki egy kupacban fetreng a földön és püföli egymást-de nem sikerült visszaadni a hangulatot. (Püföl-rettenetesen jó szó!!! :)
 Az ünnepek közeledtével a lányok sokat törik a fejüket azon, hogy mitsüssekjaaaaaj!?!? Hát én szelektálni vagyok kénytelen, olyan sok jó dolgot szeretnék kipróbálni! Ma ajánlotta egy kedves -fiú-ismerős svédről a Pepparkakor-t ami a hozzávalóit illetően szemtelenül szimpatikus! Mellesleg arra is rájöttem hogy nem lankadt a kék alapon sárga keresztes ország iránti lelkesedésem! Főleg hogy már van egy svéd ismerősöm is! A vele készült rövid felvételt hamarosan megmutatom, azt hiszem hogy karácsonyi ajándéknak szánom!
 Tehát az ErredosDedos nem más mint mindennyiunk barátja-R2D2!!! Gondoltam jó tanulási segédlet lenne régi-nagy kedvencek és klasszikusok megtekintése spanyol nyelven-na és hát..vicces is... :D..így kértem Miguelt hogy töltsön le nekem kezdetnek például Csillagok Háborúját! Amikor meghallottam hogy erredosdedos-hát...nemkicsit nevettem! Hogyan hangzik már ez?? Pláne, hogy a dedos itt  a kézen lévő ujjakat jelenti! Utolérhetetlenmeséspáratlan! Mindenkinek ajánlom a La guerra de las galaxias-t (szó szerint Galaxisok háborúja)spanyol nyelven, új galaxisok dimenziók nyílnak meg a néző számára!

cigüeña

 A szobám 3méter x 2.30 méteres! Lemértem. Hoztam az ikeából egy papír mérőszalagot. Sok mindenhez hasznos lesz.
Nade lássuk mi történt a héten! Beindult a ping-pong a Colegio San Ignacio-ban. Általában 5 gyerek jön, a 'foglalkozások' délután 5-től fél 7ig tartanak. Anto közölte hogy a pingpong rémesen unalmas és hogy ő nagyon-nagyon utálja. :) Természetesen ott nagy örömmel játszik és látszik rajta hogy élvezi és elég ügyes is! Vannak a gyerekek között is ügyesek, akiknek van otthon saját asztaluk, de van pufi-rosszcsont is-José...hűű...őt le kéne fényképezni.Csak mi vagyunk ott és a gyerekek, szerintem ez egy jó program!
 Csütörtökön volt Miguel előszülinapja, amit Paola szervezett náluk, mivel pénteken, az igazi szülinapon ő Barcelonába ment valami sütidekorral kapcsolatos szeánszra. Sajnos cukormérgezést kaptam ott azthiszem, ugyanis Paola kedvence a fondannal való díszítés. Az ugyebár marcipán is lehetne-én azt használnék inkább ez tömény cukor, színes, gyurmázható, satöbbi. Valami különös oknál fogva nem nyújtotta ki eléggé az anyagot így a közel két azaz 2 centi vastag cukormázzal küzdöttem a tortán...pedig ha édességről van szó, nem ismerek félelmet...nade ez! Miguelnek adtam jópár 'tömböt' a tortámról-ami majd mint a képen látszik-a kanapé. Ja és hát azért ők lájtkólát isznak, csak a fondan kétcentis.
Miguel képei az estéről, volt még hot-dog is, ami azért vicces mert itt lefordítják tehát perro caliente :)

Péntek este itt ültük meg a valódi napot-33 éves lett Miguel- és vicces módon ugyanazok az emberek jöttek el akik előző nap is ottvoltak... :) Én is rögtönöztem persze egy tortát, ami nagyon aranyos lett, csak elfelejtettem lefényképezni...
Cirkusz érkezett a városba...ami sajnos ugye manapság már nem akkora dolog, de azért én megvizsgáltam közelebbről is...nem láttam se oroszlánt, se tigrist, még egy majmot se!

A szertárban itt nagyon sok érdekes dolog akad...félig meddig én vagyok itt a helyi Lammel! :D Najó igazából csak megkértek hogy a december első hétvégéjén lévő faültetési akcióra vett ásók nyelébe égessem bele a csapat nevét. Ez végre egy jó kis feladat, mindig is érdekelt ez a technika, mondjuk elég sok ásó van..meglátjuk belefér-e a hétbe. Amúgy itt minden nagyon szépen ki van dekorálva, feliratozva ilyen módon. Azt hiszem a mi csapatunkba (25!) is jól jönne egy ilyen!
Úgy tervezem hogy mindegyik ásónyélre másmilyen stílusban írom. Persze nem túl könnyű, mivel egy hengerről van szó. (Filctollal nem én rajzoltam elő...!)

Lassan itt is kibontakoznak a karácsonyi dekorációk, giccsek és jóbarátaik. De azért furcsa ezt napsütésben és húsz fokban...néha komolyan hiányzik a megszokott nyálkás novemberi idő...
Vicces szó a múlt hétről: equivocación jelentése error. Ekivokászión! miii??!!!
Gyakran látni itt fecskéket és gólyákat! A hétvégén ismét flamingótlestem, le is fényképeztem őket, de a képen semmi nem látszik belőlük. Volt velük pár gólya is, aminek a neve szintén hihetetlen számomra: cigüeña.
Jó látni őket és a fecskéket is, mert lehet hogy épp otthonról tartanak Afrika felé, ezt pedig mindig nagyon csodáltam!

cerdito

Tegnap kicsit leült a kedvem...és ottmaradt valahol. Egészen kezdtem szüttyögni, de akkor eszembe jutott, mivel is kúrálhatnám ki magam. A városka túlsó végén van egy állatbolt, és lehet ott kapni mini-malacokat! :) Miguel kávéfőzőt indult venni nekünk, ígyhát vele tartottam és tettünk egy kitérőt a malacokhoz. Hát...aki látott már ilyet akár csak videón, az tudja, hogy ellenállhatatlan! :) Kicsi, fekete, röfög és annyira kedves! Az este további részében terveket szövögettünk a malaccal kapcsolatban (50 euroba kerül és kb. 8 évig él), mi lenne a neve (Mojo-ami ugye moho), hol aludna itt (az ágyam alatti lépcsőn), hogy örülne Anyukám ha majd hazavinném (!), és milyen praktikus, mert ha majd eljön az ő ideje, és eltávozik, fel is lehet szolgálni! Ez persze csupán elmélkedés.
Ma a San Joséban ismét foglalkozáson vettem részt, ahol is megtaláltam a kedvenc bácsimat!!! Egy igazi gentleman! Mindig ingben jár, felette egy szép, sötét-méreg-fűzöld pulóver. Aranykeretes szemüveg és stílus! Valahogy stílusa van! Ma tudtam meg igazán hogy miért! Joaquin- többi társával ellentétben szellemileg teljesen friss, tud járni, mozogni, mindent tud. Pedig ő ott a legöregebb- nem kevesebb mint 98 éves! :) De ez még semmi, mert bizony ő egy valódi csillagász!!! A San Fernando-i csillagvizsgálóban dolgozott! Hát ez a mai nap öröme! Nem alkalmas a telefonom jó minőségű képek készítésére pláne nem emberekről, pedig nagyon szívesen megmutatnám! Ezen kívül rengetegen látogatják-fiai, lányai, barátai, tanulói és ma még angolul is beszélt hozzám, túlmutatva az eddig tapasztaltakon, szép angolsággal! 98 évesen!!! Tehát Ő a mai nap hőse!
Régóta gondolkodom azon, hogy a legjobb és a legbutább-tehát az érdekes szavakat amikre bukkantam, tálalom valamilyen formában. Tudtommal olvasóim nem beszélnek spanyolul, így még érdekesebb lehet ez a rovat"! :) Persze az is lehet hogy csak én tartom érdekesnek az adott szót-vagy viccesnek, ez esetben omlett.
Szép szó-a múlt hétvégén tanultam, mivel a sok hirtelen zápor és napsütés együttes hatására szivárvány alakult ki az égen! A szivárvány neve itt arcoiris.
Nevettem-a földimogyorón. Jó, az igaz, hogy ez az arabok műve, sok növénynek-fűszernek itt az arab nevét használják. A földimogyoró például cacahuetes.
Hogy lehet?!?!-a filmet úgy hívni (tudom latin eredetű de mégis) hogy -hogy película! :O
Természetesen a rácsodálkozásom nagyrészt tudatlanságból fakad, de mégis, milyen érdekesek nekem ezek a különbségek.
Zárásképpen újabb macska a nyeregben, ezúttal egy San Fernandoi cicus:

búzaaa-búzaa-búúúúzaaaa

Ma gyönyörű, napsütéses idő volt, így hát megismételtem a tengerparton edzést. A futás közepén úgy éreztem hogy meghalok a melegtől!!! Tűzött a nap, és amint már írtam-nagyon-nagyon más ott a páratartalom koncentrációja, melegebb a levegő, egyszerűen másmilyen mint a városban, pedig körbeveszi azt.
Az meg a ráadás, hogy egészen más homokon futni. Sokkal bizonytalanabb, a talajt nem igazán lehet "húzni". Most nem okoskodni akarok, de ezek tények, egy labilis talaj. Pedig a leginkább összetömörödött részekre megyek, nem a bokáig süllyedősbe. Máshogy és jobban fárasztó.
Jól telt a hét, és sokat tanultam. Mármint nem leültem és úgy, hanem interaktív módon! Furcsamód ebbe is bele lehet jönni, mármint a nyelv tanulásába.
Anto azt mondta nekem, hogy minden nap el akar majd menni az öregek otthonába. Magamban nevettem ezen egy kicsit, de megszavaztam a bizalmat. Csütörtökön már közölte hogy ez unalmas, és ő csütörtökönként nem fog jönni, mert akkor van a CR-is. Pénteken már egyedül mentem. Ennyit erről.
Este Miguel jött a szokásos spanyolórát megtartani, majd elmentünk utána egy Irish-pubba ahol ittam barna Mahou-t. Jó volt, de semmi különös...viszoooont...megláttam az itallapon hogy van német búzasör, és kiderült hogy Miguel bizony még sosem ivott búzasört!!! Úgyhogy az volt a következő körünk, azt mondta hogy ízlik neki, de nem láttam rajta az igazi lelkesedést (amit például én érzek a búzasör iránt :)
Mikor hazasétáltunk úgy 2-3 között még tartott az eső, ami leginkább az otthoni tavaszi-nyári záporokhoz hasonlítható. Meleg volt, és hol csepergett, hol ömlött. Nem volt rossz! :)
Szombaton, a fiatalabbakkal virágokat készítettünk pillepalackból. Délután pedig ismét Miguellel és Paolával mókáztunk, dorado nevű halat ettünk, ami nagyon-nagyon finom és úgy volt elkészítve, ahogy Anyukám szokta a lazacot karácsonykor, citrommal!
Jaa és megnéztük náluk a Hotel Transylvania-t amire már régen fentem a hegyes kis szemfogaim. Persze spanyolul néztük, és hiába kerestünk, nem találtunk hozzá magyar feliratot, így be kellett érnem egy erősen hiányos angollal.
Vicces, de mivel december 19-én megyek haza karácsonyra, így már néha egészen ünnepi a hangulatom, mármint ünnepre készülődős, mert annyira mennék már pedig még több mint egy hónap... :)
Addig még látogatóm is lesz! Pénteken pedig Miguel szülinapja..már töröm a fejem, hogy milyen csínytevést találjak ki...van pár ötletem!
Kedves kép a futás végéről..mikor visszafelé futottam, mindig kerestem a saját lábnyomaim...

Ez pedig egy falatnyi tenger..relaxációs céllal:

nada net

Megkezdődött a munka! :)

A San José-ban ami egy otthon, idősek számára. Hát nem kis falat-és nem ez állt a projektben, de ezt tudta Luis összehozni úgy tűnik. Furcsa módon nem féltem a dologtól, túlestem már nagyobb falatokon is...hát az igazat megvallva igen szomorú amit ott látni, de mégis jó a hangulat!Toljuk őket mindenfelé-mármint aki székben van, voltunk velük fizioterápián (-amire erős túlzás azt mondani h az-a szerk.) Határozottan jót tesz a spanyolomnak, mert ők már nem hadarnak, mindenki mesél-kérdez-mesél-kérdez-mesél és azt hiszem ők is örülnek az új arcoknak, hogy beszélgetnek velük! Megvan a varázsa, ha egy járni sem tudó öreg spanyol bácsi énekel neked! :)

Emellett a Cruz Roja-nál is szolgálunk-de csak csütörtök esténként, játszunk ott a gyerekekkel, van ott egy  kis öt éves..Dani a neve-iszonnyúúúúúúúúúú cuki! (Pedig megfogadtam hogy ez egy komoly blog, semmi cukizás! :) Ma partizánt-itt más a neve- és panoletot játszottunk velük-ami azt a játékot takarja, hogy mindenkinek van egy száma, középen pedig egy ember mondja a számokat és el kell hozni az adott cuccot. A panoleta egyébként a cserkész és egyéb nyakkendő, sál sőt a zsepi neve is! :)

Kedd este Paolával karácsonyi sütit sütöttünk! Mézeskalács-féleséget. Tettük ezt azért, mert ő egy igen lelkes sütidekoratőr, több ez mint hobbi, szóval együtt sütöttük késő este aztán másnap ő megcsinált szépre párat-majd posztolom ha elküldik hogy hol látható!

Másnap mango lassit készítettem! A neten kerestem receptet-na nem mintha nagyon kellene hozzá recept...Jamie Oliver kardamomot is ajánlott bele, így meg is kérdeztem Miguelt, szokták-e használni, lehet-e kapni, és meglepődtem mert nem ismerik! Így kimaradt belőle most a cardamomo-itt így :), de nagyon finom lett! Azthiszem ha kedvenc gyümölcs és nem piros, akkor mango!!!

 Ma lett végül a chirimoya lekvár napja! Volt két rettenetesen érett darab "itthon", amit muszáj volt már felhasználni, így megpróbáltam lekvárrá varázsolni az amúg is körülbelül lekvár állagú gyümölcsöt. Nagyon-nagyon cukros önmagában is-ezt el sem lehet képzelni mennyire- így ezt a tulajdonságát citrommal próbáltam kompenzálni! Kicsit végül kesernyés lett. Étcsokis sütivel képzelem el a jövőjét. Egy azaz 1 üveget töltött meg a végeredmény és még maradt egy kis tálban. Legközelebb ananásszal szeretném vegyíteni, szerintem az jót tenne neki. Amúgy nemsokára lejár az ideje...decemberben már nem lesz! Sőt! Miguel figyelmeztetett, hogy a spanyol mango is kifutóban, utána afrikaiakat lehet majd kapni, de azok zölden jönnek. ( Ha-ha-ha ide sokkal közelebb van Afrika mint Magyarország-ne vicceljünk! (én a helyében nem sírnék!) )

Ma pedig vettem egy spanyol Vogue-t, természetesen a nyelvtudásom fejlesztésére!

Ja és a lényeg. Bekövetkezett amitől Antoval féltünk-megszűnt a számunkra oly biztos internetforrás-valószínűleg lebuktunk valamiképp-tegnap Miguel feltört nekünk egy jelszót-de az én szobámban ritka vendég az internet. Ez tehát a mostani helyzet. Vannak terveim jó idő esetére, remélem mihamarább beszámolhatok róluk!

Végül két tegnapi aranyos:

vegyes

A sokminden közepette el is felejtettem, megírni, mi is történt valójában Murciában. De most nem annak van itt az ideje. Ellenben hozzá kapcsolódik ez az igen fontos-számomra oly rég áhított felfedezés...szóval, volt ott egy fiú, aki lengyelországból érkezett..és végre eszembe is jutott a titokzatos lengyel forralt sört megkérdezni tőle, amit még egy Tartsák-tours alkalmával ittam Krakkó városában! Íme! A receptet maga RafaŁ kereste ki nekem, és mivel ide nemnagyon kívánkozik az efféle italok elkészítése, így majd hazalátogatásomkor kell letesztelnem!!! Na zdrowje!
Tegnap eszembe ötlött, mit is szeretnék enni...hát levest!!! Nyilván nem visszük túlzásba a levesek készítését, mert elég körülményes így is a főzés-ugyebár a konyha az utca túloldalán, nincs ott elektromosság...de leves. Az kell. Szóval kukorica krémlevest készítettem amit sajttal és pirítóssal fogyasztottam, és ez önmagában egy főétkezés, mert annyira sűrű. Nagyon finooom! Omnomnom.
Nagy nap azért ez a mai...ma mondták rólam hatodszor..hogy nora romániából jött. Nos ennek fő oka, hogy Luis rendszeresen elfelejt mindent, tényleg mindent, többek között ezt. Gondoltam hogy felgraffitizem a házára..de kár lenne, mert nagyon szép, elég nekem ha csináltat egy ilyen tetkót magának. Vagy én csináltassak? Homlokra? Yo soy Hungara
Amúgy ezúton-is-szeretnék gratulálni mindenkinek akit eljegyeztek az idő alatt mialatt eljöttem otthonról. Még alig több mint egy hónap és máris két szép leány!!! * ˘* 

Egy szelet ősz

Péntek délután úgytűnt, semmi izgi nem adatik aznap estére...úgy döntöttem hát, hogy megkóstolom milyen, ha elbicózom a tengerpartra, ott futok egy jólesőt a naplementében, mert a homok mégis jobb mint a beton, majd hazatekerek.
Odaértem és éreztem hogy melegebb van mint máshol, és bizony a páratartalom is igen-igen magas. Nagyon nagyon jó volt...pár ember lézengett csak a parton, egy pecás meg két pár, kutyákkal. Közben rádiót hallgattam, és meglepő módon az otthoni petőfi helyén rögtön bejött egy helyi adás-keresnem se kellett, radio maxima, ahol az első szám azthiszem egyenesen nekem szólt: No stress !!! :)
Ez a kép fogadott a parton:

Hihetetlenül jól esett, testnek és léleknek egyaránt. Ha lesz ilyen párt, akkor én a Tengert Magyarországnak pártot fogom támogatni az elkövetkezendőkben!!!
Tegnap este átjöttek a nagyobb cserkók és megízlelhettük a helyi rántott specialitásokat-úgymint bébi(!) chipirones, cazon-az a pöttyös kis cápaféle, amiről már írtam-ez volt a legfinomabb-állítólag úgy kell készíteni hogy fehérborecetben kell pácolni egy éjszakán át, majd utána kisütni-ezt nekem is ki kell próóbálnom!!!!Tintahalkarikák-külsőre le voltak álcázva, úgy nézett ki mint a sültkrumpli-de ha ráharaptál..nos igen, mint a halott baba ujja. Összegzés: a tengeri herkák nem jók rántva, szerintem legalábbis. Nemnem.
Utána jött csak a lényeg, amiért összegyűltünk, hogy megnézzük Almodovar egyik legutóbbi filmjét: A bőr, amelyben élek . Hát nem volt semmi...spanyolul néztük persze, de volt hozzá spanyol és magyar felirat is! :) Aki teheti, nézze meg, de előtte ne olvassa el a tartalmát...akkor üt igazán, mint a legtöbb film. Rég moziztam ilyen jót, csak ajánlani tudom.
Mivel tegnap (is) jóval 3 óra után feküdtünk le, így mára alvást terveztem-volna, ám délben hívott Miguel és elmentünk Porto Real-ba ahol van egy Natural Park! Gyönyörű idő volt, csak a szél fújt erősen..nade beszéljenek inkább a képek!
(Egyébként fenyőmagot mentünk gyűjteni, de sajnos nem találtunk, mert az korábban érik, szeptember környékén..)

És itt mosolyog Paola :)

Itt pedig a nyuggerként sütkérező Miguelt és Antoine-t láthatjuk:

Tegnap megint náluk ebédeltem, és raviolit készítettünk házilag! Több mint 2 órán át tartott de nagyon jó volt! Minden házilag csináltunk, a tésztát, a ricottás-spenótos tölteléket! :) (KHtündérkedés)
Csak jó idő legyen, és akkor itt tényleg minden van.

A miértek

Lehet hogy érdemtelen poszt következik ma. Mivel nem spanyol kalandozásokról írok most. Hanem magamról, hogy miért is jöttem ide, miért választottam ezt az utat".
Sokan kérdezték tőlem, hogy miért megyek el, ugyan minek? Hát nem jó otthon, barátok ,család?
A válasz az, hogy nagyon is jó volt! Szerettem a munkát a szövetségben, az ott dolgozó embereket, szerettem és nagyon örülök neki hogy kezd kialakulni egy erős-összetartó vándor korosztály a csapatban, sok-sok programmal, a családomat is szeretem, és nálunk még sose volt senki távol ilyen sokáig-így biztos voltam benne hogy nehéz lesz. A barátaimról órákig tudnék írni, vannak a TFről, a cserkészek közül mucho-mucho, a gimnáziumból, edzésről,a kórusról, még óvodából is!
Sokan közülük azért érdemelnek most említést, mert ők meg merték lépni azt amit én eddig még nem. Külföldre mentek-világot látni, pénzt keresni, szerencsét próbálni! Például Ádám és Zoli akik egyenesen amerikáig mentek egy egész nyárra, sőt, végül kettőre! Nem volt könnyű, tudom! Panni aki franciaországban au-pairként lett végül egy család tagja-ő mesélt talán nekem a legtöbbet a dolgok jó és árnyoldalairól. Géza, aki meghódította Dániát, de mostmár forrón csak lengyelül szereti, Attila aki bejárta végül egész európát, Hédi akit tavaly kellett nélkülöznöm fél évig, Niki, aki még mindig kint él kataloniában és még sok sok sok barát, akik hatással voltak rám abban, hogy én is elég bátor legyek felfedezni egy másik világot.
Ez a választás a TE választásod. Ha netán felhangzanak olyan kérdések, hogy ugyan miért lopom én itt a napot, mi hasznosat teszek, kinek jó ez, mire jó ez, hát nem kell nagyon készülnöm a válasszal, mert adja magát. Ezt most magamért teszem. És valóban nem termelem most otthon a gdp-t, nem ülök reggeltől estig egy irodában egy gép előtt. De úgy tervezem, (így is lesz :) hogy sokat tanulok itt, sőt, megkockáztatom, hogy már most nagyon-nagyon sokat tanultam!
Minden tapasztalás, tanulás. Folyamatos problémamegoldás folyik, a nyelv, a lakótárs, a kaja, az időjárás,a tennivalók, a gyerekek, a nyelv újra....
Türelmet tanulni-tudom hogy ez nagyon-nagyon-nagyon rámfér juuuujjjjjj.
Vannak erős-erőtlen próbálkozásaim arra, hogy minél több embert meginvitáljak ide. Hogy meg tudjam osztani velük amiket eddig már itt felfedeztem! Amikor Apukám elutazott munkahelyileg, mindig mondta hogy az a legrosszabb, hogy nem vagyunk ott, nincs kivel megosztani! Hiába állok én is a tengerparton egy gyönyörű naplementében, az nem ugyanaz, mintha odatekerünk bringával innen a kis szobámtól, és megmutatom neki (a valakinek) közben hol járnak a flamingók, hol lakik ez meg az, hol a vicces-ijesztő halas, vagy hogy hol lesz a piac csütörtökön. Megosztani.
Kipróbálni-milyen a csiga ha finoman van elkészítve, milyen az ha már én főzök tintahalból, vagy csak lazán rákot grillezem, sosem látott gyümölcs-chirimoya-lesz a szívem csücske és lekvárt készítek belőle, egy általam eddig nem beszélt nyelven csevegek emberekkel, beilleszkedni amennyire csak lehet, de megőrizve azt ami otthonról hozott, fontos, elengedhetetlen.
Ha lesznek kisnorijaim, el tudom nekik majd mesélni, bizony ez volt, így volt, igaz volt. Meg is mutatom majd nekik, eljöhetünk együtt újra!
Sosem tartottam túl sokra magam, de emellé a döntésem mellé teljes sávszélességemmel oda tudok állni. Mert bátor voltam, mégha ez nem is az idegenlégió.
A 9 hónap után hazatérek majd, és dolgozni fogok mint mindenki. De lesz nekem egy kilenc hónapom, ami megmásíthatatlan, és felejthetetlen, tömény andalúzia.
"Nem az a kérdés hogy megyünk-e, hanem az, hogy mikor indulunk?!"

naplopás

Krízis van, mármint munkafronton. Anto küldője, valamilyen Pierre ( talán EZ a Pierre? :D ) írt az én küldőmnek, Andrásnak :) hogy aggódik mi van itt velünk, mivel csak 2 órát fogunk dolgozni hetente. Ezt még Luisnak is elküldte, aki azthiszem annyira nem örült a rápirításnak...de elmondta, amit már eddig is tudtunk, hogy a nyelvórák és a szombati cserkésznapok is beleszámítanak a munkába. Satöbbi. Azt már írtam hogy az a program amit az előttünk itt lévő önkéntesek csináltak megszűnt? Ezért más után kellett nézniük. Igazságszerint nem látok a dolgok mögé eléggé ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, ki követett el hibát, vagy mi történt pontosan. Tény az, hogy itt vagyunk már több mint egy hónapja és megy a láblógi. Szombatonként van program, akkor ott vagyunk. És ugyebár csütörtökönként 5-f8ig Cruz Roja lesz. Nyelvtanulás pedig van, esténként jön Miguel, és okít.
Tegnap fény derült az uszodakérdésre is. Van! Méghozzá kettő is! Csekkoltam az árakat a közelebbiben, és hát...huhh...feladták a labdát ezzel a spanyoltudásomnak. Van 4 féle táblázat attól függően hogy hány éves vagy, és azokon belül az időpontok, hogy mikor szeretnél úszni! Ha nem az ebéd-siesta idején, akkor be kell jelentkezned, azaz le kell foglalnod a sávot! :) Vicces! És úgy vannak a bérletárak, hogy 30 euro, 3 hónapra, 12 órára. (először én is WTF?) Tehát a 3 hónap alatt, összesen 12 órát lehetsz ott. Sajnos a medence igen rövid, szerintem 25-ös maximum...meglátjuk még hogy alakul, de készültem úszáscuccal :) szóval lehet hogy bepróbálom majd!
Színes híreink következnek: A balgabelga abbahagyta a cigizést-már 3 napja!!!!
Ma megnéztem hogy mennyibe kerül itt egy OPI márkájú körömlakk itt, mely még nemtudom hogy méltán híres-e, de nem fogom megtudni eztán sem, mivel 15,27 euro egy darab!!!!
Levezetésként ismét képek, ismét Cadizból:

 Nem, nem az nem hó, az só...ami a folyamatos vízcsepegtetés során válik ki, míg építik a szobrot".
Felette a kedvenc cadizi kávézóm látható! Vidám, hangjegyes!

Nem csak játék és mesE!

"Hatalmas fák között gombaházakban lakunk, és mindig vidámak vagyunk!"
Nem. Nem vagyunk mindig vidámak,az otthonunk sem gomba, najó egy-két hatalmas pálmafa akad.
Lássuk most az ittlét árnyoldalait, ez csak félig-meddig egy hatalmas nyaralás, megvannak a kényes
pontok, most megpróbálom összeszedni őket.

Honvágy-tejóóóéég, a család, a barátok, az illatok-szagok, a hangulat, a programok,a déli harangszó, Kossuth rádió és a Petőfi, mindezek csak szeletei annak a behatárolhatatlan nagyságú tortának, amit honvágynak nevezünk. A'van hová' hazamenni is értelmet nyert számomra, ez  az, ami igazán fontos, hogy tudom, hogy egyszer majd hazamegyek.
(A fejtágítóhéten megtudhattuk, hogy a 3. hónap lesz a legrosszabb, utána minden már egyre jobb,
egészen addig míg vissza nem térünk az otthonunkba és akkor meg az lesz rossz. Kultúrsokk. Hmmm...)

A lakótárs-az ember akivel együtt laksz, de nem te választottad. Például nekem, van egy 19 éves fiam.
Helyeskedves aranyos,de rendetlen, nem takarít, minden cucca szanaszét hever, sokat szív-és akkor utána felzabálja a hűtőt, amiben ez által kajadarabkák vannak összevissza-undi. Múltheti update: kajadarabkák mindenhol-értsd m-i-n-d-e-n-h-o-l! Még nagyon fiatal, és hát igen, meg kell hogy győzzön valaki, hogy a belgák nem mind ilyenek. Valalkiiiiiii!?!?!

A nyelv-ohohohhhóóóó! Persze csak magamat okolhatom, de nem tanultam soha spanyolt. Néhányan kérdezték is az utazásom előtt, hogy miért nem teszem-nekem sosem tetszett ez a nyelv, mármint nem találtam számomra érdekesnek-persze hogy most itt vagyok, kedvelem,és tanulom és hát muszáj. Lényeg a lényeg-iszonyú nehéz a folyamatos koncentrálás, hogy megértsd mit mondanak az emberek, néha úgyérzem több már nem is fér a fejembe egy nap a nyelvből.
Az még hozzátartozik a történethez, mentségemre, hogy itteni csapaparancsnokom Luis (a fogadószervezet) 2 havonta válaszolt a leveleimre, nem volt képes válaszolni a kérdéseimre, így nem vettem még 70%-ra se, hogy tényleg jövök. Erre a problémára már felhívtam a figyelmüket. Nincs rosszabb mint a bizonytalanság. Ha tudtam volna hogy valóban jönni fogok, tutibiztosan, talán szakítok időt legalább az alapokra. Yo soy nora.

Sör-nem olyan finom mint otthon, egyszerűbb, világosabb, kicsit "üres".

Szemét-eleinte azt gondoltam, külön bejegyzést szentelek a szemétnek, de lehet hogy az túlzás volna. Tehát.
A népek errefelé-és tovább, merthogy jól emlékszem, Tunéziában sem volt ez másképp- a szemetet nem a kukába dobják. Vagy legalábbis nagyrészük nem, hanem épp ahol vannak, ott elszórják, kiöntik, leteszik stb. Elképzeléseim szerint, már így is nagy változásokon mentek keresztül, és ez már egy jobb szint amit én látok.
Rengeteg a szelektív hulladékgyűjtő-nekünk épp a kéglink előtt van- és mindenütt vannak kis szemetesek-de a saját szememmel láttam, amint egy úr egy padon ülve kibontott egy doboz cigarettát, és a papírját a tőle karnyújtásnyira lévő szemetes helyett egyszerűen csak ledobta a földre. Már említettem Miguelnek azt a gondolatomat, hogy előbb felkéne hívni a szemtesek használatára a figyelmet, megtanítani az embereknek hogy azt mire kell használni-nemcsak deki az utcán, hanem arra vár hogy megtöltsék, mert bár szép és jó, de így a szelektív hulladékgyűjtés csak egy gesztus az olvadó pólusok felé.
(Tudom, hogy otthon is nagy probléma a szemétkérdés, mégis úgyérzem, hogy ha fociban nem is,
ebben jobbak vagyunk a spanyoloknál. Juhhhúúú!)

A munka- talán hihetetlen, talán nem, de még mindig nem kezdődött el. Hmmm.

Tehát van feladat, nem kevés amivel meg kell küzdeni.

Levezetésnek tizenöt perc futást, és az alábbi képsort ajánlom.