(itthon)

Hosszú volt az út hazáig, de a megérkezés öröme mindenért kárpótolt. Madridba buszoztam éjjel nyolc órán át, próbáltam aludni, de nem ment igazán. A buszon mellettem egy brazil fiú ült, összebarátkoztunk, és mivel ő is megakarta nézni madridot, így összefogtunk! Samuel Puerto Realban tanul, olyasmivel mint az Erasmus, és egy európai körútra indul az ünnepekre. Elsőként reggelizni mentünk-kávét és churrost! :)

Aztán pedig nyakunkba vettük a várost, amiről előzetesen azt olvastam, hogy nem bővelkedik látnivalókban. Sajnos szitáló eső és köd fogadott! De álljon itt pár kép az arra érdemesekről...

A reptéren több órát töltöttem mint az egészséges volna, a gép indulás is késett három órát egy párizsi sztrájk miatt. Hajnali fél háromkor landoltam kialvatlanul, és fáradtan de szerencsére a lendület még elvitt a reggeli rorátéra. Az pedig nagyon-nagyon szép volt!
Talán később kitérek arra, milyen is most itt. Mindenesetre nem olyan mint vártam. Talán túlságosan rózsaszín lett az emlékeimben, vagy csak a karácsonyt ígérő varázs csavarta el a fejemet, kicsit szomorúvá tett pár dolog, de azthiszem továbbra is minden csak rajtunk múlik és egy mosoly rettenetesen ingyen van. Néha elfelejtem hogy nem ott vagyok már és csak úgy rámosolygok az emberekre-pl. a piacon-és lám, visszamosolyognak. Tényleg tanultam ott valamit...

...^...^...

Már csak egyet alszom itt, a következőt már a buszon, Madrid felé...
Ismét Miguel volt segítségemre, elmagyarázta hová érdemes mennem, hol a reptér stb. mivel a metrohálózat igen bőkezű. Nade már kiokosodtam. Kyokushin.
Következzen egy újabb karácsonyi dalocska! Ez is nagyon tipikus, mondhatni folyik a csapból, emellett egyszerű de nagyszerű Ande Ande Ande la Marimorena
Itt pedig M&Paola karácsonyfája látható. Természetesen itt nincsenek valódi fenyők-karácsonyfának valók, illetve nem olyanok mint nálunk, így mindenki extragiccses műfenyőkkel nyomul. A kínaiak ettől pedig boldogok és gazdagok lesznek. :) Csínók-itt.

Nézzük el nekem ezt a fejet, nem akartam a képet, de Paola erősködött, kezem alatt a kedvenc szarvasom dalolász, ez a képen nem hallható.
Lehetne már hidegebb (a 20 foknál), mert félek hogy hidegsokkot (van olyan? :) kapok ha majd hazamegyek! Ma konkrétan pólóban kellett lenni, olyan meleg volt!
Ja és ügybuzgóságomban már be is pakoltam...csak ne kérjék hogy szétszedjem a reptéren, szortírozva, gondosan halmozva van tele a világjáró kis zöld.

Belén

Tegnap éjjel én is megnéztem végre a Hobbit-ot, egy valódi hobbittal Miguellel, moziban, spanyolul! :) Nagyon jó volt!!! Természetesen nem értettem mindent, de mivel a könyvet már olvastam korábban, így a cselekmény nem okozott meglepetést. Nem bocsátkoznék filmkritikákba, de minden hobbitszeretetem ellenére azért ez a film picit hosszúra nyúlt, méghozzá indokolatlanul. Sebaj. Lehet várni a folytatást!
A színészek közül ezúton is kiemelném a kedvencemet, igaz, csak egy percet szerepelt ebben a részben de remekül hozza a gőgös tünde alakját: Thranduil szerepében Lee Pace! A Piteember, avagy a Zuhanás balesetet szenvedett kaszkadőr-mesélője. ( Az a film gyönyörű, kötelező darab.)
Mai utazásunk Rotába meghiúsult, mivel az előrejelzés szerint eső és igen erős szél volt várható. A katamarán, amivel mentünk volna Cadizból, nem közlekedik ilyenkor mert túl nagyok a hullámok. Szomorúan mondtam a Törpének, hogy több száz év alatt igazán találhattak volna megoldást eme problémára. E!
Így ma jótékonysági akcióban segítettünk, ennek keretében a város több pontján gyűjtés volt a szegények számára-játék, élelmiszer, ilyesmi. Én az egyik stadionhoz kerültem ahol pár óra leforgása alatt hihetetlen mennyiségű gyerek fordult meg. Labdarúgásról beszélünk természetesen és hát ugye a helyszín még mindig spanyolország. Egészen apró-mini kisfiúk full mezekben, lányok is mindenféle korosztályból, mindenki hihetetlenül jól bánt a labdával, meccsek a műfüvön és drukker szülők. Nem vágtam magam hanyatt a dologtól, csak nyugtáztam, hogy igen, ez jó.
Pénteken voltam utoljára a San Joséban elutazásom előtt. Hallottam szomorú történeteket aznap, amik számomra is nehezek és szembesülni sok dologgal ami még előttem állhat, nem könnyű. Mégis nagyon jó volt, mert annyi szeretet kaptam ott vadidegen emberektől, hogy az elképzelhetetlen. Pedig nem járok oda olyan rég óta és nem végzek tulajdonképpen kézzelfoghatóan hasznos munkát. De ott vagyok, segítek, beszélgetek, mindenkinek köszönök, ők kérdeznek, válaszolok, mesélnek, feladatokat oldunk meg, festünk együtt vagy rajzolunk, átnézzük az újságban a híreket, megvitatjuk, énekelünk, mozgunk egy kicsit, mindenki kedves, segítőkész a nyelvtanulásomban, és kaptam egy nagy adag édességet is hogy vigyem haza a családomnak. Tudom hogy az előző bejegyzésben is ilyesmiről volt szó, de egyszerűen annyira hihetetlen és annyira más, hogy igenis fel kell dolgoznom ezt is mégha ez egy pozitív dolog, akkor is.
Mikor elbúcsúztam kiléptem az utcára ahol hangszórókat is felfüggesztettek, amikből éjjel-nappal szól a zene-és épp az Alleluja kórus szólt. :)
Most pedig térjünk át arra, mi is az a Belén!
Nekünk is van otthon, és sokaknak talán, ezt nálunk leginkább úgyhívják hogy Betlehem. Kicsi szobrok, Mária és József, állatok, pásztorok és a Három Király-mindig van a kezükben meglepi ( nem is meglepi, mert tudjuk hogy 'aranya,t tömjént, mirhát'!). Itt mindenkinek van belénje. Függetlenül attól mennyire vallásos. Általában hatalmasak, egy egész asztalt beborítanak vele, van ott műfű, házikók, és egy csomó "kötelező elem". A halászó/horgászó ember valamilyen vízfelületen, veteményes vagy malom, baromfiudvar és ami a legviccesebb ugye-az az éppen pisilő-illetve kábelfektető ember! Azért ez elég jó!
Ez az ember pont az aki fekteti...

Ez Miguel anyukájának a házában van. Az is nagyon jó ebben, hogy egy csomó intézmény és magánlakás megnyitja a kapuit és mindenki elmegy megnézni mindenki belénjét! Igyekszem majd még képeket készíteni a témában. Igen érdekes, hogy itt az ismerőseim nagy része és a város nagy része sem kimondottan vallásos vagy vallásgyakorló, de mégis ezek a hagyományok nem kerülnek megkérdőjelezésre. Senki számára. Itt a karácsony nem a szeretet ünnepe és egyéb fake-ek! Mindenki számára Jézus születése! Az ajándékot pedig a királyok hozzák, akik kizárólag ehhez köthetőek. Ez a belénesdi" is ilyen kicsit, hogy mindenki tudja, érdekli, megnézi ez hagyomány. Az biztos hogy nálunk is sok év és sok ember kemény munkája volt, míg egészen kikoptatták már a jó hagyományokat és a vallási alapok csíráját is az emberekből. Erre majd a Semana Santa kapcsán visszatérünk Húsvét táján.
Könnyítésként, már egy hete mikor Migueléknél jártam, megkértem hogy tanítsanak nekem karácsonyi dalokat!!! :) Paola is mutatott jópárat Kolumbiából! Tanulásomat megerősítendő ezek a dalok-spanyolul villancicos- szólnak az utcai hanszórókból is renületlenül! Így minden nap gyakorolok! :) Sokan pedig ahogy sétálnak, szintén énekelik!
Lassan adagolom majd őket, egyesével. Egyébként igen fülbemászóak, vidámak, kedvesek. Kezdjük is ( a legcukibbbbal!) egy Kolumbiaival, ami amúgy itt is közismert és múlt héten ezt gyakorolták a kicsikkel a cserkészfoglalkozáson is!
Mi Burrito Sabanero

befogadott.

Minden nap új meglepetésekkel készül. Ma előadást tartottam a San Joséban Magyarországról. Páörpojnttal meg minden. Spanyolul. Juhúúúú! Jó volt nagyon, legalábbis nekem! :)
Aztán naptárat festettem Suárezzel-aki egy másik kedvencem, neki az egyik lába rövidebb mint a másik, de amúgy ő jól van és vicces, kedves aranyos, sőt! Nemtudom írtam-e már de festett nekem egy Kinevetavégén? (Parchis)-t!!!!! :) Még két hete...nagy becsben tartom, mert ezek a megfizethetetlen és elmondhatatlanul jó dolgok. Mintha legalábbis egy picassot kaptam volna...tényleg amúgy mondtam neki hogy ő a San José picassója... :D
Aztán ma este nekiláttam a karácsonyváró plakátoknak, amit már rég elterveztem...egyet viszek az öregekhez egyet pedig itt tettem ki! :)

Az ittenire ráírtam magyarul is és Anto is a saját nyelvén! Mindent jól összefestékeztem persze, ahogy azt illik. :)
Ma is sokat gondolkodtam, hogy vagyok én itt a térben, és úgy éreztem ma igazán, hogy befogadott a hely, már otthon vagyok itt is. Ennyi idő volt szükséges ahhoz, hogy egy nyelvet a nulláról-de tényleg a dupla nulláról mindennapi használatra alkalmas szinten elsajátítsak, hogy belakjam a várost, hogy feltérképezzem mi-merre-meddig. Arra is rájöttem eközben, hogy mennyire iszonyúan fog hiányozni, már most tudom. Emellett pedig ügyelek arra, hogy igenis életben tartsam magamban a hazavágyódást, később erre még szükség lehet!
Sokminden megfogalmazódott ma, de ennyi tört most felszínre. A legközelebbi gejzírgondolatok kitörési ideje ismeretlen.
Holnap piacnap, korán kelek hogy még reggel bóklászhassak, az a legjobb, naná! (Felkelni azt nem!!!)

vénasszonyok tele

Ma-is- annyira meleg volt, hogy szerintem a szervezetem már egyáltalán nem tudja milyen évszak lehet most.
Tegnap megejtettem a vasárnapi partonfutást...az idő és a látvány ismét felülmúlta önmagát.
Valami egészen különleges ezüstös fények voltak. Én pedig messzebbre jutottam, mint eddig bármikor...

Ma pedig-mivel nekünk még mindig a vasárnap és a hétfő a szünnap"- ismét eltekertem Cadizba. Olyan helyeket fedeztem fel-már megint-amik már túlságosan jóóók! A képeken a vízben azok a kicsi dolgok emberek...szörföznek!!! Ez annyira fantasztikus látványt nyújtott, hogy ki más jutott eszembe mint Héédi és a kedvenc videónk...uhhhhh. Mindenképpen azon leszek, hogy közelebb kerüljek itt ehhez a sporthoz...

A belvárosban pedig nem találtam jobb parkolót így én lettem a taxi. Amúgy kicsit mérges voltam a bicóra ma, bár már maximálisan összebarátkoztunk és tudom hogy az egyik fék egyáltalán nem fog, és a váltója is rossz, nade hogy ma háromszor esett le a lánc az odaúton...grrr...plusz egy bogár is belement a szemembe.
Nade visszafelé..huhuhuhuúúúú...teljesen besötétedett már, és nincs lámpám ugye. Gondoltam azért elleszek! Hát, több volt mint érdekes, fény semmi, néha szembe jött egy-egy autó (amúgy ez egy föld-kavics-kő út paralel (!) a gyorsforgalmi úttal, nem járnak itt autók, csak aki halászik-zavarosban) jópárszor szembevilágítottak és akkor tényleg semmit nem láttam. Azonban egyszer csak fény tűnt fel mögöttem és fehér lovon kerékpáron jött egy ember, sisak, tapinaci, lámpa! minden és rövid értekezés után közölte hogy poco loco-vagyok, és aztán elismételte angolul, hogy you are a bit crazy. Mondtam neki hogy sebaj, követem. Beszélgettünk spanglishül, elmondta hogy visz oda busz és vonat is, mondtam hogy tudom, mivel itt élek, de gondoltam ez így bicóval érdekesebb, mondta hogy igen, de miért nincs lámpám én pedig elgondolkodtam hogy tényleg, miért is nincs. Aztán a végén egy nagyon jót kérdezett mégpedig azt, hogy mormon vagyok-e! :D Nem tudom miből gondolta, talán amiért nem használok modern közlekedési eszközöket mint például a vonat??? Vagy miért? Elmondta hogy itt, San Fernandoban nagyon sok a mormon, Amerikából.
Szóval remek utam volt, és két remek napom! Hasonló jókat kívánok, mormonokkal!

*készülődöm*

"...Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."

(Pilinszky János)

toro...

Egy hete volt, mikor tekertünk vissza a partról, megütötte a fülünket egy vidám, muzsika, amiről hallani lehetett hogy élőzene. Követtük a hangot és így jutottunk el ide:

Plaza de Toros de la Isla 
A városban BIKAVIADAL volt!!! ...és nekünk senki se szólt...
Sajnos minden ajtót zárva találtunk, csak a hangulat szűrődött ki a réseken. Amúgy eléggé körbeépítették az arénát házakkal, nem is túlságosan nagy, de van és a jelek szerint, ha nem is gyakran,de üzemel!
Már majdnem hátraarcot vettünk, mikor is...egyszercsak nyílt az ajtó...és egy egy legyőzött" bikát hoztak ki, és tettek teherautóba (amiben már volt egy barátja).

 Természetes reakció: be kell jutni a következőre!!! Ez nagyon-nagyon izgalmas és érdekes és olyan igazi spanyol! Tudom, sokak számára ez nem túl vonzó, sőt, vannak akik kifejezetten ellenzik. De ha már itt tartunk, szerintem a mi bikaviadalunk a disznóvágás, csak abban több a vér! Mindenesetre szerintem egyszer legalább látni kell! Valószínűleg már jóideje kint voltak az utcán a plakátok , de egyszerűen elkerülték a figyelmemet. Most, hogy egyeztettem a látottakat az olvasottakkal, ez egy "Festival" kategóriájú volt, egy jótékonysági rendezvény, ahogy a plakáton is látható. Miguelt is kérdőre vontam hogy hogy nem szólt??? Kiderült, nem tudott róla. Hmmmmm...
Idevonatkozó jelmondat: Ha Spanyolországban élsz, élj úgy mint egy spanyol!

puttony

Mindig is nagyon vártam az éppen közelgő ünnepeket, legyen akár az a húsvét, születésnap, vagy a karácsony! Ám ólálkodnak itt 'majdnem ünnepek' is. Nekem a Mikulás egy ilyen! Nálunk mindig szokásban volt és maradt is a mások meglepése csokoládéval. Családunk Szent Miklós napjának előestéjén hosszú túrára indult a városba, karácsonyi kirakatokat nézegetve, és mikor hazaértünk, már ott várt minket az ablakban a csomag, a kitisztított cipőnkben a narancs és a mandarin na és persze a virgács.
Na itt ez nincs így! Nem csak azért, mert a napközbeni hőmérséklet 17°C körül van, hanem mert itt, Spanyolországban mást ünnepelnek ezen a számukra -szabad- napon. December hatodika a Spanyol Alkotmány Napja(1978), Nemzeti ünnep(Día de la Constitución Espanola).
Két napra rá, december nyolcadikán pedig a La Inmaculada Concepción-a Szeplőtelen Fogantatás Ünnepe-bár ez nem munkaszüneti nap.
Namármost. Hogy a szegény spanyol gyerekek se maradjanak finomságok nélkül...hmm...apropó finomság...ez itt a tipikus karácsonyi édesség! Mikor ezt írom, családom már remélem bekebelezte a magáét, és elárulhatom hogy egy jó része zsírból készült!!! :O :) Amúgy ettem én is pár ilyet, és nem a zsír-dolog zavart, hanem egyszerűen nem az én stílusom ez az ízvilág. Szóval, hogy ne maradjanak édesség nélkül, a télapó, azaz Papa Noel karácsonykor, huszonnegyedikén érkezik!
Nade ki hozza akkor az ajándékokat? És mikor? -kérdezhetné mindenki felháborodottan!
Január hatodika a dátum és bizony nem mások hozzák a meglepetéseket mint a...Tres Reyes Magos...a Három Király! Avagy a Napkeleti Bölcsek! Three Wise Men! 
Szóval a spanyolok annnnnnnyira szeretnek ünnepelni, hogy december 24-től január 6-ig nem áll meg a buli, mert ugye közben még egy szilveszter is van! Megint túltettek rajtunk a fiestában és a pihenésben, de azthiszem ez már egy több évszázados, behozhatatlan előny! :)
Nagy örömömre és meglepetésemre azért idén sem maradtam csoki nélkül, eme jeles napon. Mégpedig a családom által küldött, csupa hazaiból összeállított csomag révén. Együtt nyitottuk ki a dobozt Miguellel és Antoval, és a pálinkát is kibontottuk, amit Gergő hozott. Már mindkettőjüknek voltak előzetes- nem teljesen pozitív pálinkaélményei, de ez talán meggyőzte most őket arról, hogy ez bizony egy jó dolog.
Megkínáltam őket minden jóval, a Gombóc Artúr mesedoboz volt a favorit. 

 Régi tervem volt hogy eltekerek Cadizba. Kapóra jött a munkaszüneti nap, nekünk sem kellett mennünk sehová. Persze, mikor útnak indultam, már gyülekeztek a fellegek, de gondoltam egy kis eső nem fog megártani. Nem is ártott. Az út göröngyös volt és rázós, de azért jó. Háztól belvárosig körülbelül egy óra az út. Visszafelé kellemesen eláztam, de ez egy olyan otthoni tavaszi esőnek tűnt.
A cicát még tegnap láttam...olyan aranyosan kuporgott, hogy nem tudtam csak úgy otthagyni, fényképpé változtattam!

*várakozás*

Már eltelt két hónap. Tegnap pedig advent első vasárnapja volt. Elgondolkodtam, milyen jó is most nekem, hogy a várakozásom egyaránt vonatkozik a hazatérésemre és az adventi időszakra. Tehát várakozom, ezalatt kicsit megfáztam, ültettem fákat a parkban december elsején, verőfényes napsütésben egy domboldalon, ahol friss és üde zöld lóherék takarták be a földet. Utána a tengerpart egy szélcsendes pontján, egy homokdűnének támaszkodva aludtam egy kicsit, a nap sütött, zúgott az óceán, és a szél homokot pergetett az arcomra...ha sokáig maradok, talán engem is betemet, ahogyan az odavezető lábnyomaimmal tette.
Mielőtt azt hinné bárki hogy elcoelhosodtam' hangulatot váltok, és bejelentem: van áram a konyhában! :)
Két éve várnak arra, hogy a polgármesteri-hivatal és az áramszolgáltató végre megoldja a problémát, végül erőfeszítéseiket (?) siker koronázta, bizony, történelmi események zajlanak itt, az Escultor Antonio Bay-en!
Ennek következménye lett, hogy a konyha teljesen hivatalosan az utca túloldalára került, mindennel együtt. Ami azt jelenti, hogy nekem reggelente, bögrével a kezemben, pizsamában át kell zarándokolnom hogy meleg legyen a kakaóm! Ez azt vetíti előre, hogy mivel összesen két szettet (nyuszis& mézeskalácsos) hoztam ide, be kell szereznem még néhányat, elvégre nem mehetek mindig ugyanabban a pizsamában az utcára?! :) Természetesen ez egy eléggé forgalmas hely, egy saroknyira a sétáló-főutcától, tehát igen, mindig vannak emberek az utcán, mindig akadnak pizsamacsodálók.
Vasárnap ismét Cadizban jártam, újabb és újabb remek helyeket, parkokat fedeztem fel. Egyre jobban összebarátkozom a kávéval is, de azért tartom az egy lépés távolságot. Nem minden nap fogyasztom, csak akkor, ha feltétlenül szükség van rá!
Most pedig jöjjenek a képek, az elmúlt napok eseményeiből:
Plántálás

Nagyon nemzetközi cserkészösszefogósdi a fákért! Az a nagy ember maga Luis, a mi Nagy Dénesünk itt!!! :)

Majd egy templomrészletet láthatunk, a lényeg a faragott mennyezet lenne..! Alant pedig a Cadiz-i San Sebastian kastélyt körülvevő tenger épp az apály végén!

Itt pedig a legnagyobb fikusz, ezen kívül még számtalan óriás található belőlük errefelé.

Ez egy másik hatalmas fikusz....most pedig jöjjön a kedvenc képem, mely remélem a végsőkig fokozza a hangulatot: