Belén

Tegnap éjjel én is megnéztem végre a Hobbit-ot, egy valódi hobbittal Miguellel, moziban, spanyolul! :) Nagyon jó volt!!! Természetesen nem értettem mindent, de mivel a könyvet már olvastam korábban, így a cselekmény nem okozott meglepetést. Nem bocsátkoznék filmkritikákba, de minden hobbitszeretetem ellenére azért ez a film picit hosszúra nyúlt, méghozzá indokolatlanul. Sebaj. Lehet várni a folytatást!
A színészek közül ezúton is kiemelném a kedvencemet, igaz, csak egy percet szerepelt ebben a részben de remekül hozza a gőgös tünde alakját: Thranduil szerepében Lee Pace! A Piteember, avagy a Zuhanás balesetet szenvedett kaszkadőr-mesélője. ( Az a film gyönyörű, kötelező darab.)
Mai utazásunk Rotába meghiúsult, mivel az előrejelzés szerint eső és igen erős szél volt várható. A katamarán, amivel mentünk volna Cadizból, nem közlekedik ilyenkor mert túl nagyok a hullámok. Szomorúan mondtam a Törpének, hogy több száz év alatt igazán találhattak volna megoldást eme problémára. E!
Így ma jótékonysági akcióban segítettünk, ennek keretében a város több pontján gyűjtés volt a szegények számára-játék, élelmiszer, ilyesmi. Én az egyik stadionhoz kerültem ahol pár óra leforgása alatt hihetetlen mennyiségű gyerek fordult meg. Labdarúgásról beszélünk természetesen és hát ugye a helyszín még mindig spanyolország. Egészen apró-mini kisfiúk full mezekben, lányok is mindenféle korosztályból, mindenki hihetetlenül jól bánt a labdával, meccsek a műfüvön és drukker szülők. Nem vágtam magam hanyatt a dologtól, csak nyugtáztam, hogy igen, ez jó.
Pénteken voltam utoljára a San Joséban elutazásom előtt. Hallottam szomorú történeteket aznap, amik számomra is nehezek és szembesülni sok dologgal ami még előttem állhat, nem könnyű. Mégis nagyon jó volt, mert annyi szeretet kaptam ott vadidegen emberektől, hogy az elképzelhetetlen. Pedig nem járok oda olyan rég óta és nem végzek tulajdonképpen kézzelfoghatóan hasznos munkát. De ott vagyok, segítek, beszélgetek, mindenkinek köszönök, ők kérdeznek, válaszolok, mesélnek, feladatokat oldunk meg, festünk együtt vagy rajzolunk, átnézzük az újságban a híreket, megvitatjuk, énekelünk, mozgunk egy kicsit, mindenki kedves, segítőkész a nyelvtanulásomban, és kaptam egy nagy adag édességet is hogy vigyem haza a családomnak. Tudom hogy az előző bejegyzésben is ilyesmiről volt szó, de egyszerűen annyira hihetetlen és annyira más, hogy igenis fel kell dolgoznom ezt is mégha ez egy pozitív dolog, akkor is.
Mikor elbúcsúztam kiléptem az utcára ahol hangszórókat is felfüggesztettek, amikből éjjel-nappal szól a zene-és épp az Alleluja kórus szólt. :)
Most pedig térjünk át arra, mi is az a Belén!
Nekünk is van otthon, és sokaknak talán, ezt nálunk leginkább úgyhívják hogy Betlehem. Kicsi szobrok, Mária és József, állatok, pásztorok és a Három Király-mindig van a kezükben meglepi ( nem is meglepi, mert tudjuk hogy 'aranya,t tömjént, mirhát'!). Itt mindenkinek van belénje. Függetlenül attól mennyire vallásos. Általában hatalmasak, egy egész asztalt beborítanak vele, van ott műfű, házikók, és egy csomó "kötelező elem". A halászó/horgászó ember valamilyen vízfelületen, veteményes vagy malom, baromfiudvar és ami a legviccesebb ugye-az az éppen pisilő-illetve kábelfektető ember! Azért ez elég jó!
Ez az ember pont az aki fekteti...

Ez Miguel anyukájának a házában van. Az is nagyon jó ebben, hogy egy csomó intézmény és magánlakás megnyitja a kapuit és mindenki elmegy megnézni mindenki belénjét! Igyekszem majd még képeket készíteni a témában. Igen érdekes, hogy itt az ismerőseim nagy része és a város nagy része sem kimondottan vallásos vagy vallásgyakorló, de mégis ezek a hagyományok nem kerülnek megkérdőjelezésre. Senki számára. Itt a karácsony nem a szeretet ünnepe és egyéb fake-ek! Mindenki számára Jézus születése! Az ajándékot pedig a királyok hozzák, akik kizárólag ehhez köthetőek. Ez a belénesdi" is ilyen kicsit, hogy mindenki tudja, érdekli, megnézi ez hagyomány. Az biztos hogy nálunk is sok év és sok ember kemény munkája volt, míg egészen kikoptatták már a jó hagyományokat és a vallási alapok csíráját is az emberekből. Erre majd a Semana Santa kapcsán visszatérünk Húsvét táján.
Könnyítésként, már egy hete mikor Migueléknél jártam, megkértem hogy tanítsanak nekem karácsonyi dalokat!!! :) Paola is mutatott jópárat Kolumbiából! Tanulásomat megerősítendő ezek a dalok-spanyolul villancicos- szólnak az utcai hanszórókból is renületlenül! Így minden nap gyakorolok! :) Sokan pedig ahogy sétálnak, szintén énekelik!
Lassan adagolom majd őket, egyesével. Egyébként igen fülbemászóak, vidámak, kedvesek. Kezdjük is ( a legcukibbbbal!) egy Kolumbiaival, ami amúgy itt is közismert és múlt héten ezt gyakorolták a kicsikkel a cserkészfoglalkozáson is!
Mi Burrito Sabanero