befogadott.

Minden nap új meglepetésekkel készül. Ma előadást tartottam a San Joséban Magyarországról. Páörpojnttal meg minden. Spanyolul. Juhúúúú! Jó volt nagyon, legalábbis nekem! :)
Aztán naptárat festettem Suárezzel-aki egy másik kedvencem, neki az egyik lába rövidebb mint a másik, de amúgy ő jól van és vicces, kedves aranyos, sőt! Nemtudom írtam-e már de festett nekem egy Kinevetavégén? (Parchis)-t!!!!! :) Még két hete...nagy becsben tartom, mert ezek a megfizethetetlen és elmondhatatlanul jó dolgok. Mintha legalábbis egy picassot kaptam volna...tényleg amúgy mondtam neki hogy ő a San José picassója... :D
Aztán ma este nekiláttam a karácsonyváró plakátoknak, amit már rég elterveztem...egyet viszek az öregekhez egyet pedig itt tettem ki! :)

Az ittenire ráírtam magyarul is és Anto is a saját nyelvén! Mindent jól összefestékeztem persze, ahogy azt illik. :)
Ma is sokat gondolkodtam, hogy vagyok én itt a térben, és úgy éreztem ma igazán, hogy befogadott a hely, már otthon vagyok itt is. Ennyi idő volt szükséges ahhoz, hogy egy nyelvet a nulláról-de tényleg a dupla nulláról mindennapi használatra alkalmas szinten elsajátítsak, hogy belakjam a várost, hogy feltérképezzem mi-merre-meddig. Arra is rájöttem eközben, hogy mennyire iszonyúan fog hiányozni, már most tudom. Emellett pedig ügyelek arra, hogy igenis életben tartsam magamban a hazavágyódást, később erre még szükség lehet!
Sokminden megfogalmazódott ma, de ennyi tört most felszínre. A legközelebbi gejzírgondolatok kitörési ideje ismeretlen.
Holnap piacnap, korán kelek hogy még reggel bóklászhassak, az a legjobb, naná! (Felkelni azt nem!!!)