Nem csak játék és mesE!

"Hatalmas fák között gombaházakban lakunk, és mindig vidámak vagyunk!"
Nem. Nem vagyunk mindig vidámak,az otthonunk sem gomba, najó egy-két hatalmas pálmafa akad.
Lássuk most az ittlét árnyoldalait, ez csak félig-meddig egy hatalmas nyaralás, megvannak a kényes
pontok, most megpróbálom összeszedni őket.

Honvágy-tejóóóéég, a család, a barátok, az illatok-szagok, a hangulat, a programok,a déli harangszó, Kossuth rádió és a Petőfi, mindezek csak szeletei annak a behatárolhatatlan nagyságú tortának, amit honvágynak nevezünk. A'van hová' hazamenni is értelmet nyert számomra, ez  az, ami igazán fontos, hogy tudom, hogy egyszer majd hazamegyek.
(A fejtágítóhéten megtudhattuk, hogy a 3. hónap lesz a legrosszabb, utána minden már egyre jobb,
egészen addig míg vissza nem térünk az otthonunkba és akkor meg az lesz rossz. Kultúrsokk. Hmmm...)

A lakótárs-az ember akivel együtt laksz, de nem te választottad. Például nekem, van egy 19 éves fiam.
Helyeskedves aranyos,de rendetlen, nem takarít, minden cucca szanaszét hever, sokat szív-és akkor utána felzabálja a hűtőt, amiben ez által kajadarabkák vannak összevissza-undi. Múltheti update: kajadarabkák mindenhol-értsd m-i-n-d-e-n-h-o-l! Még nagyon fiatal, és hát igen, meg kell hogy győzzön valaki, hogy a belgák nem mind ilyenek. Valalkiiiiiii!?!?!

A nyelv-ohohohhhóóóó! Persze csak magamat okolhatom, de nem tanultam soha spanyolt. Néhányan kérdezték is az utazásom előtt, hogy miért nem teszem-nekem sosem tetszett ez a nyelv, mármint nem találtam számomra érdekesnek-persze hogy most itt vagyok, kedvelem,és tanulom és hát muszáj. Lényeg a lényeg-iszonyú nehéz a folyamatos koncentrálás, hogy megértsd mit mondanak az emberek, néha úgyérzem több már nem is fér a fejembe egy nap a nyelvből.
Az még hozzátartozik a történethez, mentségemre, hogy itteni csapaparancsnokom Luis (a fogadószervezet) 2 havonta válaszolt a leveleimre, nem volt képes válaszolni a kérdéseimre, így nem vettem még 70%-ra se, hogy tényleg jövök. Erre a problémára már felhívtam a figyelmüket. Nincs rosszabb mint a bizonytalanság. Ha tudtam volna hogy valóban jönni fogok, tutibiztosan, talán szakítok időt legalább az alapokra. Yo soy nora.

Sör-nem olyan finom mint otthon, egyszerűbb, világosabb, kicsit "üres".

Szemét-eleinte azt gondoltam, külön bejegyzést szentelek a szemétnek, de lehet hogy az túlzás volna. Tehát.
A népek errefelé-és tovább, merthogy jól emlékszem, Tunéziában sem volt ez másképp- a szemetet nem a kukába dobják. Vagy legalábbis nagyrészük nem, hanem épp ahol vannak, ott elszórják, kiöntik, leteszik stb. Elképzeléseim szerint, már így is nagy változásokon mentek keresztül, és ez már egy jobb szint amit én látok.
Rengeteg a szelektív hulladékgyűjtő-nekünk épp a kéglink előtt van- és mindenütt vannak kis szemetesek-de a saját szememmel láttam, amint egy úr egy padon ülve kibontott egy doboz cigarettát, és a papírját a tőle karnyújtásnyira lévő szemetes helyett egyszerűen csak ledobta a földre. Már említettem Miguelnek azt a gondolatomat, hogy előbb felkéne hívni a szemtesek használatára a figyelmet, megtanítani az embereknek hogy azt mire kell használni-nemcsak deki az utcán, hanem arra vár hogy megtöltsék, mert bár szép és jó, de így a szelektív hulladékgyűjtés csak egy gesztus az olvadó pólusok felé.
(Tudom, hogy otthon is nagy probléma a szemétkérdés, mégis úgyérzem, hogy ha fociban nem is,
ebben jobbak vagyunk a spanyoloknál. Juhhhúúú!)

A munka- talán hihetetlen, talán nem, de még mindig nem kezdődött el. Hmmm.

Tehát van feladat, nem kevés amivel meg kell küzdeni.

Levezetésnek tizenöt perc futást, és az alábbi képsort ajánlom.