Ma délután, mikor megjött Miguel, hozott némi pestiños -t, ami tipikus karácsonyi édesség, de úgy néz ki, mint egy kínai szezámmagos csirke-szezám nélkül. Elsőre annyira nem voltam oda, de aztán rákaptam az ízére.
Nade nem ez volt a nap történése. Azért is jött, mert Anto beszélni akart vele. Sejtettem már egy ideje, de nem tudtam rászánja-e magát. Haza akar menni. Ez nagyon hagyma-tehát igen sok burka van számomra is, mert megértem, de emellett nagyon is könnyű útnak hiszem, másrészt nem értem, mert fiestát fiestába folytott-de emellett nem csinált a billentyűütlegelésen kívül semmit. Tehát nem dolgozta magát halálra. Azt nem írhatom hogy nem volt megterhelő, mert nem az otthonunkban élni azért az. Kíváncsi vagyok merre és mikor halad majd tovább az ügy, de annyi bizonyos, hogy nem fogom megsiratni ha nem kell tovább együtt élnem a leglustább belgával a földön. (Nem beszélve a lak megnövekedő tisztaságáról és a látogató barátokkal szervezett partifaktor-emelkedéséről!)
Egyébként különös módon az ajtónkkal is furcsa dolgok történtek. Olyan mintha be akartak volna törni, de nem a zár sérült meg, hanem be van rúgva az ajtó alja. Ma estére pedig egészen tönkrement, be sem tudtunk jönni. Nem mondom hogy nem gondoltam arra, lehet valami köze ehhez az ifjúnak.
Szóval folyik itt az élet rendesen, ma egészen elterelve a figyelmem a tanulásról. Egyébként az idő szép, napsütéses, mindenki az utcákon, úgy érzem amióta itt vagyok, napról napra több és több kutyát és gyereket látok!
A San Joséba is nagy öröm volt visszamenni, mindenkit jó volt újra látni, sok-sok mosolyban és pusziban volt részem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése