Sikereim a megfázásban köztudottan első rangúak. Most sem volt ez másképp. Szombaton Rotába mentünk hajóval-erősen fújt a szél, és hatalmas köd volt, majd egész nap a városban voltunk-feladatokat oldottunk meg-helyismereti kérdésekkel-járókelőket kellett megkérdeznünk, akár csak egy otthoni ilyen játékban! Aztán egy parkban piknikeztünk, kaméleonokat mentünk keresni, mert ott van egy igen nagy terület ahol élnek, de az idő nem volt nekik való így egyet sem láttunk (=vissza kell még menni). A parton találtam ezt ami nem más-bár eleinte én sem akartam elhinni-mint egy "huevo de tiburón" azaz cápatojás! :) Ennek aztán még utánajártam és olyan nagyon érdekes! Majd a helyi cserkészcsapatot is meglátogattuk-az ő cserkészotthonuk egészen hasonlított egy hazaira-és van ám egy dolog ami itt sem hiányzik egy csotthonból sem-mégpedig az állatkoponya! Ugynolyan mint a miénkben! :)
Este a Castillo de luna kerengőjében fogadalmat tett Dani-akinek ráadásul aznap volt a születésnapja! (Cserkésztestvéremmé fogadtam-magyarul is persze! :) Nagyon jó volt, a város pedig gyönyörű! A képek itt megtekinthetőek, és bár ez nem nagy dolog manapság, de legyünk büszkék a telefonomra, mert minden képemet ő készíti, és én elégedett vagyok a munkájával! :)
Tegnap kihajózott Anto- és már nem is tér vissza. Furcsa szomorúság vett rajtam erőt mikor elment. De ő sem nevetett. Talán nem tudtam megtenni mindent azért, hogy jó irányba változzanak a dolgai. Talán többet/mást/máshogy tehettem volna. Talán mindent megtettem, és nem ezen múlt. Ezek voltak a gondolataim.
Nade ott tartottam hogy megfázás-igen, hazafelé a hajón végig a fedélzeten ugráltunk és élveztük ahogy dobálnak a hullámok, az égbolt tele volt csillagokkal, rengeteget fotózkodtunk, na és ott már egészen kész voltam. Azóta ágyban, tea teával.
Miguel épp most főz nekem húslevest. :) Azt mondta remek szakács-kérdeztem hogy michelin-csillagja van-e?! Mondta hogy nincs, de még senki se halt bele a főztjébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése