(itthon)

Hosszú volt az út hazáig, de a megérkezés öröme mindenért kárpótolt. Madridba buszoztam éjjel nyolc órán át, próbáltam aludni, de nem ment igazán. A buszon mellettem egy brazil fiú ült, összebarátkoztunk, és mivel ő is megakarta nézni madridot, így összefogtunk! Samuel Puerto Realban tanul, olyasmivel mint az Erasmus, és egy európai körútra indul az ünnepekre. Elsőként reggelizni mentünk-kávét és churrost! :)

Aztán pedig nyakunkba vettük a várost, amiről előzetesen azt olvastam, hogy nem bővelkedik látnivalókban. Sajnos szitáló eső és köd fogadott! De álljon itt pár kép az arra érdemesekről...

A reptéren több órát töltöttem mint az egészséges volna, a gép indulás is késett három órát egy párizsi sztrájk miatt. Hajnali fél háromkor landoltam kialvatlanul, és fáradtan de szerencsére a lendület még elvitt a reggeli rorátéra. Az pedig nagyon-nagyon szép volt!
Talán később kitérek arra, milyen is most itt. Mindenesetre nem olyan mint vártam. Talán túlságosan rózsaszín lett az emlékeimben, vagy csak a karácsonyt ígérő varázs csavarta el a fejemet, kicsit szomorúvá tett pár dolog, de azthiszem továbbra is minden csak rajtunk múlik és egy mosoly rettenetesen ingyen van. Néha elfelejtem hogy nem ott vagyok már és csak úgy rámosolygok az emberekre-pl. a piacon-és lám, visszamosolyognak. Tényleg tanultam ott valamit...

...^...^...

Már csak egyet alszom itt, a következőt már a buszon, Madrid felé...
Ismét Miguel volt segítségemre, elmagyarázta hová érdemes mennem, hol a reptér stb. mivel a metrohálózat igen bőkezű. Nade már kiokosodtam. Kyokushin.
Következzen egy újabb karácsonyi dalocska! Ez is nagyon tipikus, mondhatni folyik a csapból, emellett egyszerű de nagyszerű Ande Ande Ande la Marimorena
Itt pedig M&Paola karácsonyfája látható. Természetesen itt nincsenek valódi fenyők-karácsonyfának valók, illetve nem olyanok mint nálunk, így mindenki extragiccses műfenyőkkel nyomul. A kínaiak ettől pedig boldogok és gazdagok lesznek. :) Csínók-itt.

Nézzük el nekem ezt a fejet, nem akartam a képet, de Paola erősködött, kezem alatt a kedvenc szarvasom dalolász, ez a képen nem hallható.
Lehetne már hidegebb (a 20 foknál), mert félek hogy hidegsokkot (van olyan? :) kapok ha majd hazamegyek! Ma konkrétan pólóban kellett lenni, olyan meleg volt!
Ja és ügybuzgóságomban már be is pakoltam...csak ne kérjék hogy szétszedjem a reptéren, szortírozva, gondosan halmozva van tele a világjáró kis zöld.

Belén

Tegnap éjjel én is megnéztem végre a Hobbit-ot, egy valódi hobbittal Miguellel, moziban, spanyolul! :) Nagyon jó volt!!! Természetesen nem értettem mindent, de mivel a könyvet már olvastam korábban, így a cselekmény nem okozott meglepetést. Nem bocsátkoznék filmkritikákba, de minden hobbitszeretetem ellenére azért ez a film picit hosszúra nyúlt, méghozzá indokolatlanul. Sebaj. Lehet várni a folytatást!
A színészek közül ezúton is kiemelném a kedvencemet, igaz, csak egy percet szerepelt ebben a részben de remekül hozza a gőgös tünde alakját: Thranduil szerepében Lee Pace! A Piteember, avagy a Zuhanás balesetet szenvedett kaszkadőr-mesélője. ( Az a film gyönyörű, kötelező darab.)
Mai utazásunk Rotába meghiúsult, mivel az előrejelzés szerint eső és igen erős szél volt várható. A katamarán, amivel mentünk volna Cadizból, nem közlekedik ilyenkor mert túl nagyok a hullámok. Szomorúan mondtam a Törpének, hogy több száz év alatt igazán találhattak volna megoldást eme problémára. E!
Így ma jótékonysági akcióban segítettünk, ennek keretében a város több pontján gyűjtés volt a szegények számára-játék, élelmiszer, ilyesmi. Én az egyik stadionhoz kerültem ahol pár óra leforgása alatt hihetetlen mennyiségű gyerek fordult meg. Labdarúgásról beszélünk természetesen és hát ugye a helyszín még mindig spanyolország. Egészen apró-mini kisfiúk full mezekben, lányok is mindenféle korosztályból, mindenki hihetetlenül jól bánt a labdával, meccsek a műfüvön és drukker szülők. Nem vágtam magam hanyatt a dologtól, csak nyugtáztam, hogy igen, ez jó.
Pénteken voltam utoljára a San Joséban elutazásom előtt. Hallottam szomorú történeteket aznap, amik számomra is nehezek és szembesülni sok dologgal ami még előttem állhat, nem könnyű. Mégis nagyon jó volt, mert annyi szeretet kaptam ott vadidegen emberektől, hogy az elképzelhetetlen. Pedig nem járok oda olyan rég óta és nem végzek tulajdonképpen kézzelfoghatóan hasznos munkát. De ott vagyok, segítek, beszélgetek, mindenkinek köszönök, ők kérdeznek, válaszolok, mesélnek, feladatokat oldunk meg, festünk együtt vagy rajzolunk, átnézzük az újságban a híreket, megvitatjuk, énekelünk, mozgunk egy kicsit, mindenki kedves, segítőkész a nyelvtanulásomban, és kaptam egy nagy adag édességet is hogy vigyem haza a családomnak. Tudom hogy az előző bejegyzésben is ilyesmiről volt szó, de egyszerűen annyira hihetetlen és annyira más, hogy igenis fel kell dolgoznom ezt is mégha ez egy pozitív dolog, akkor is.
Mikor elbúcsúztam kiléptem az utcára ahol hangszórókat is felfüggesztettek, amikből éjjel-nappal szól a zene-és épp az Alleluja kórus szólt. :)
Most pedig térjünk át arra, mi is az a Belén!
Nekünk is van otthon, és sokaknak talán, ezt nálunk leginkább úgyhívják hogy Betlehem. Kicsi szobrok, Mária és József, állatok, pásztorok és a Három Király-mindig van a kezükben meglepi ( nem is meglepi, mert tudjuk hogy 'aranya,t tömjént, mirhát'!). Itt mindenkinek van belénje. Függetlenül attól mennyire vallásos. Általában hatalmasak, egy egész asztalt beborítanak vele, van ott műfű, házikók, és egy csomó "kötelező elem". A halászó/horgászó ember valamilyen vízfelületen, veteményes vagy malom, baromfiudvar és ami a legviccesebb ugye-az az éppen pisilő-illetve kábelfektető ember! Azért ez elég jó!
Ez az ember pont az aki fekteti...

Ez Miguel anyukájának a házában van. Az is nagyon jó ebben, hogy egy csomó intézmény és magánlakás megnyitja a kapuit és mindenki elmegy megnézni mindenki belénjét! Igyekszem majd még képeket készíteni a témában. Igen érdekes, hogy itt az ismerőseim nagy része és a város nagy része sem kimondottan vallásos vagy vallásgyakorló, de mégis ezek a hagyományok nem kerülnek megkérdőjelezésre. Senki számára. Itt a karácsony nem a szeretet ünnepe és egyéb fake-ek! Mindenki számára Jézus születése! Az ajándékot pedig a királyok hozzák, akik kizárólag ehhez köthetőek. Ez a belénesdi" is ilyen kicsit, hogy mindenki tudja, érdekli, megnézi ez hagyomány. Az biztos hogy nálunk is sok év és sok ember kemény munkája volt, míg egészen kikoptatták már a jó hagyományokat és a vallási alapok csíráját is az emberekből. Erre majd a Semana Santa kapcsán visszatérünk Húsvét táján.
Könnyítésként, már egy hete mikor Migueléknél jártam, megkértem hogy tanítsanak nekem karácsonyi dalokat!!! :) Paola is mutatott jópárat Kolumbiából! Tanulásomat megerősítendő ezek a dalok-spanyolul villancicos- szólnak az utcai hanszórókból is renületlenül! Így minden nap gyakorolok! :) Sokan pedig ahogy sétálnak, szintén énekelik!
Lassan adagolom majd őket, egyesével. Egyébként igen fülbemászóak, vidámak, kedvesek. Kezdjük is ( a legcukibbbbal!) egy Kolumbiaival, ami amúgy itt is közismert és múlt héten ezt gyakorolták a kicsikkel a cserkészfoglalkozáson is!
Mi Burrito Sabanero

befogadott.

Minden nap új meglepetésekkel készül. Ma előadást tartottam a San Joséban Magyarországról. Páörpojnttal meg minden. Spanyolul. Juhúúúú! Jó volt nagyon, legalábbis nekem! :)
Aztán naptárat festettem Suárezzel-aki egy másik kedvencem, neki az egyik lába rövidebb mint a másik, de amúgy ő jól van és vicces, kedves aranyos, sőt! Nemtudom írtam-e már de festett nekem egy Kinevetavégén? (Parchis)-t!!!!! :) Még két hete...nagy becsben tartom, mert ezek a megfizethetetlen és elmondhatatlanul jó dolgok. Mintha legalábbis egy picassot kaptam volna...tényleg amúgy mondtam neki hogy ő a San José picassója... :D
Aztán ma este nekiláttam a karácsonyváró plakátoknak, amit már rég elterveztem...egyet viszek az öregekhez egyet pedig itt tettem ki! :)

Az ittenire ráírtam magyarul is és Anto is a saját nyelvén! Mindent jól összefestékeztem persze, ahogy azt illik. :)
Ma is sokat gondolkodtam, hogy vagyok én itt a térben, és úgy éreztem ma igazán, hogy befogadott a hely, már otthon vagyok itt is. Ennyi idő volt szükséges ahhoz, hogy egy nyelvet a nulláról-de tényleg a dupla nulláról mindennapi használatra alkalmas szinten elsajátítsak, hogy belakjam a várost, hogy feltérképezzem mi-merre-meddig. Arra is rájöttem eközben, hogy mennyire iszonyúan fog hiányozni, már most tudom. Emellett pedig ügyelek arra, hogy igenis életben tartsam magamban a hazavágyódást, később erre még szükség lehet!
Sokminden megfogalmazódott ma, de ennyi tört most felszínre. A legközelebbi gejzírgondolatok kitörési ideje ismeretlen.
Holnap piacnap, korán kelek hogy még reggel bóklászhassak, az a legjobb, naná! (Felkelni azt nem!!!)

vénasszonyok tele

Ma-is- annyira meleg volt, hogy szerintem a szervezetem már egyáltalán nem tudja milyen évszak lehet most.
Tegnap megejtettem a vasárnapi partonfutást...az idő és a látvány ismét felülmúlta önmagát.
Valami egészen különleges ezüstös fények voltak. Én pedig messzebbre jutottam, mint eddig bármikor...

Ma pedig-mivel nekünk még mindig a vasárnap és a hétfő a szünnap"- ismét eltekertem Cadizba. Olyan helyeket fedeztem fel-már megint-amik már túlságosan jóóók! A képeken a vízben azok a kicsi dolgok emberek...szörföznek!!! Ez annyira fantasztikus látványt nyújtott, hogy ki más jutott eszembe mint Héédi és a kedvenc videónk...uhhhhh. Mindenképpen azon leszek, hogy közelebb kerüljek itt ehhez a sporthoz...

A belvárosban pedig nem találtam jobb parkolót így én lettem a taxi. Amúgy kicsit mérges voltam a bicóra ma, bár már maximálisan összebarátkoztunk és tudom hogy az egyik fék egyáltalán nem fog, és a váltója is rossz, nade hogy ma háromszor esett le a lánc az odaúton...grrr...plusz egy bogár is belement a szemembe.
Nade visszafelé..huhuhuhuúúúú...teljesen besötétedett már, és nincs lámpám ugye. Gondoltam azért elleszek! Hát, több volt mint érdekes, fény semmi, néha szembe jött egy-egy autó (amúgy ez egy föld-kavics-kő út paralel (!) a gyorsforgalmi úttal, nem járnak itt autók, csak aki halászik-zavarosban) jópárszor szembevilágítottak és akkor tényleg semmit nem láttam. Azonban egyszer csak fény tűnt fel mögöttem és fehér lovon kerékpáron jött egy ember, sisak, tapinaci, lámpa! minden és rövid értekezés után közölte hogy poco loco-vagyok, és aztán elismételte angolul, hogy you are a bit crazy. Mondtam neki hogy sebaj, követem. Beszélgettünk spanglishül, elmondta hogy visz oda busz és vonat is, mondtam hogy tudom, mivel itt élek, de gondoltam ez így bicóval érdekesebb, mondta hogy igen, de miért nincs lámpám én pedig elgondolkodtam hogy tényleg, miért is nincs. Aztán a végén egy nagyon jót kérdezett mégpedig azt, hogy mormon vagyok-e! :D Nem tudom miből gondolta, talán amiért nem használok modern közlekedési eszközöket mint például a vonat??? Vagy miért? Elmondta hogy itt, San Fernandoban nagyon sok a mormon, Amerikából.
Szóval remek utam volt, és két remek napom! Hasonló jókat kívánok, mormonokkal!

*készülődöm*

"...Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."

(Pilinszky János)

toro...

Egy hete volt, mikor tekertünk vissza a partról, megütötte a fülünket egy vidám, muzsika, amiről hallani lehetett hogy élőzene. Követtük a hangot és így jutottunk el ide:

Plaza de Toros de la Isla 
A városban BIKAVIADAL volt!!! ...és nekünk senki se szólt...
Sajnos minden ajtót zárva találtunk, csak a hangulat szűrődött ki a réseken. Amúgy eléggé körbeépítették az arénát házakkal, nem is túlságosan nagy, de van és a jelek szerint, ha nem is gyakran,de üzemel!
Már majdnem hátraarcot vettünk, mikor is...egyszercsak nyílt az ajtó...és egy egy legyőzött" bikát hoztak ki, és tettek teherautóba (amiben már volt egy barátja).

 Természetes reakció: be kell jutni a következőre!!! Ez nagyon-nagyon izgalmas és érdekes és olyan igazi spanyol! Tudom, sokak számára ez nem túl vonzó, sőt, vannak akik kifejezetten ellenzik. De ha már itt tartunk, szerintem a mi bikaviadalunk a disznóvágás, csak abban több a vér! Mindenesetre szerintem egyszer legalább látni kell! Valószínűleg már jóideje kint voltak az utcán a plakátok , de egyszerűen elkerülték a figyelmemet. Most, hogy egyeztettem a látottakat az olvasottakkal, ez egy "Festival" kategóriájú volt, egy jótékonysági rendezvény, ahogy a plakáton is látható. Miguelt is kérdőre vontam hogy hogy nem szólt??? Kiderült, nem tudott róla. Hmmmmm...
Idevonatkozó jelmondat: Ha Spanyolországban élsz, élj úgy mint egy spanyol!

puttony

Mindig is nagyon vártam az éppen közelgő ünnepeket, legyen akár az a húsvét, születésnap, vagy a karácsony! Ám ólálkodnak itt 'majdnem ünnepek' is. Nekem a Mikulás egy ilyen! Nálunk mindig szokásban volt és maradt is a mások meglepése csokoládéval. Családunk Szent Miklós napjának előestéjén hosszú túrára indult a városba, karácsonyi kirakatokat nézegetve, és mikor hazaértünk, már ott várt minket az ablakban a csomag, a kitisztított cipőnkben a narancs és a mandarin na és persze a virgács.
Na itt ez nincs így! Nem csak azért, mert a napközbeni hőmérséklet 17°C körül van, hanem mert itt, Spanyolországban mást ünnepelnek ezen a számukra -szabad- napon. December hatodika a Spanyol Alkotmány Napja(1978), Nemzeti ünnep(Día de la Constitución Espanola).
Két napra rá, december nyolcadikán pedig a La Inmaculada Concepción-a Szeplőtelen Fogantatás Ünnepe-bár ez nem munkaszüneti nap.
Namármost. Hogy a szegény spanyol gyerekek se maradjanak finomságok nélkül...hmm...apropó finomság...ez itt a tipikus karácsonyi édesség! Mikor ezt írom, családom már remélem bekebelezte a magáét, és elárulhatom hogy egy jó része zsírból készült!!! :O :) Amúgy ettem én is pár ilyet, és nem a zsír-dolog zavart, hanem egyszerűen nem az én stílusom ez az ízvilág. Szóval, hogy ne maradjanak édesség nélkül, a télapó, azaz Papa Noel karácsonykor, huszonnegyedikén érkezik!
Nade ki hozza akkor az ajándékokat? És mikor? -kérdezhetné mindenki felháborodottan!
Január hatodika a dátum és bizony nem mások hozzák a meglepetéseket mint a...Tres Reyes Magos...a Három Király! Avagy a Napkeleti Bölcsek! Three Wise Men! 
Szóval a spanyolok annnnnnnyira szeretnek ünnepelni, hogy december 24-től január 6-ig nem áll meg a buli, mert ugye közben még egy szilveszter is van! Megint túltettek rajtunk a fiestában és a pihenésben, de azthiszem ez már egy több évszázados, behozhatatlan előny! :)
Nagy örömömre és meglepetésemre azért idén sem maradtam csoki nélkül, eme jeles napon. Mégpedig a családom által küldött, csupa hazaiból összeállított csomag révén. Együtt nyitottuk ki a dobozt Miguellel és Antoval, és a pálinkát is kibontottuk, amit Gergő hozott. Már mindkettőjüknek voltak előzetes- nem teljesen pozitív pálinkaélményei, de ez talán meggyőzte most őket arról, hogy ez bizony egy jó dolog.
Megkínáltam őket minden jóval, a Gombóc Artúr mesedoboz volt a favorit. 

 Régi tervem volt hogy eltekerek Cadizba. Kapóra jött a munkaszüneti nap, nekünk sem kellett mennünk sehová. Persze, mikor útnak indultam, már gyülekeztek a fellegek, de gondoltam egy kis eső nem fog megártani. Nem is ártott. Az út göröngyös volt és rázós, de azért jó. Háztól belvárosig körülbelül egy óra az út. Visszafelé kellemesen eláztam, de ez egy olyan otthoni tavaszi esőnek tűnt.
A cicát még tegnap láttam...olyan aranyosan kuporgott, hogy nem tudtam csak úgy otthagyni, fényképpé változtattam!

*várakozás*

Már eltelt két hónap. Tegnap pedig advent első vasárnapja volt. Elgondolkodtam, milyen jó is most nekem, hogy a várakozásom egyaránt vonatkozik a hazatérésemre és az adventi időszakra. Tehát várakozom, ezalatt kicsit megfáztam, ültettem fákat a parkban december elsején, verőfényes napsütésben egy domboldalon, ahol friss és üde zöld lóherék takarták be a földet. Utána a tengerpart egy szélcsendes pontján, egy homokdűnének támaszkodva aludtam egy kicsit, a nap sütött, zúgott az óceán, és a szél homokot pergetett az arcomra...ha sokáig maradok, talán engem is betemet, ahogyan az odavezető lábnyomaimmal tette.
Mielőtt azt hinné bárki hogy elcoelhosodtam' hangulatot váltok, és bejelentem: van áram a konyhában! :)
Két éve várnak arra, hogy a polgármesteri-hivatal és az áramszolgáltató végre megoldja a problémát, végül erőfeszítéseiket (?) siker koronázta, bizony, történelmi események zajlanak itt, az Escultor Antonio Bay-en!
Ennek következménye lett, hogy a konyha teljesen hivatalosan az utca túloldalára került, mindennel együtt. Ami azt jelenti, hogy nekem reggelente, bögrével a kezemben, pizsamában át kell zarándokolnom hogy meleg legyen a kakaóm! Ez azt vetíti előre, hogy mivel összesen két szettet (nyuszis& mézeskalácsos) hoztam ide, be kell szereznem még néhányat, elvégre nem mehetek mindig ugyanabban a pizsamában az utcára?! :) Természetesen ez egy eléggé forgalmas hely, egy saroknyira a sétáló-főutcától, tehát igen, mindig vannak emberek az utcán, mindig akadnak pizsamacsodálók.
Vasárnap ismét Cadizban jártam, újabb és újabb remek helyeket, parkokat fedeztem fel. Egyre jobban összebarátkozom a kávéval is, de azért tartom az egy lépés távolságot. Nem minden nap fogyasztom, csak akkor, ha feltétlenül szükség van rá!
Most pedig jöjjenek a képek, az elmúlt napok eseményeiből:
Plántálás

Nagyon nemzetközi cserkészösszefogósdi a fákért! Az a nagy ember maga Luis, a mi Nagy Dénesünk itt!!! :)

Majd egy templomrészletet láthatunk, a lényeg a faragott mennyezet lenne..! Alant pedig a Cadiz-i San Sebastian kastélyt körülvevő tenger épp az apály végén!

Itt pedig a legnagyobb fikusz, ezen kívül még számtalan óriás található belőlük errefelé.

Ez egy másik hatalmas fikusz....most pedig jöjjön a kedvenc képem, mely remélem a végsőkig fokozza a hangulatot:

hidegnapos

ErredosDedos-ki tudja mi ez???
A megfejtést a bejegyzés végére tartogatom! Addig adok gondolkodási időt! ;)
 Az idő hideg, de napos. Sokan mondják itt nekem, hogy itt másmilyen a hideg. Ha otthon lennék, Magyarországon, csak felvennék egy kabátot és nem fáznék, de itt más a helyzet. Az itteni kikerülhetetlen és csontig hatol, mert ezt az óceán hozza és ez egy nedves hideg'. Van benne valami.
 A ma reggelem nagyon jó volt,egy bárban találkoztam Maria Jesus-val, ittunk egy jó kávét és mentünk a piacra, jött az anyukája és az egyik húga is! Együtt nézelődni nagyon jó volt, főleg hogy neki van két nagyon szép gyereke,talán már írtam is róluk, ők a szőke család! Nagyon szőkék!!! :) Nézegettünk nekik aranyos gyerekruhákat, meséltek mindenfélét, vettem megint olajbogyót-nagyszeműt-ááááá-függőségem van. Aztán irány a San José, ahol ma valamiért szintén nagyon jó volt, egyre jobban értem a nyelvet és egyre inkább tudok segíteni az ott dolgozóknak! :)
 Nincsenek a héten spanyol órák, mert Miguel most a Kanári szigeteken van, munkaügyben, (hohohohóóó) de mivel az öregek otthonában állandóan megy a tv-a helyi mónikasóval-sikerült elcsípnem egy időjárás jelentést, és láttam hogy esik a kanárikon! Mala suerte-azaz balszerencse!
 Ám a tegnapi pingpong borzalmas volt...mindenki rosszalkodós óráit élte, még a legjobbak és a legügyesebbek is...próbáltam elcsípni fényképen amikor mindenki egy kupacban fetreng a földön és püföli egymást-de nem sikerült visszaadni a hangulatot. (Püföl-rettenetesen jó szó!!! :)
 Az ünnepek közeledtével a lányok sokat törik a fejüket azon, hogy mitsüssekjaaaaaj!?!? Hát én szelektálni vagyok kénytelen, olyan sok jó dolgot szeretnék kipróbálni! Ma ajánlotta egy kedves -fiú-ismerős svédről a Pepparkakor-t ami a hozzávalóit illetően szemtelenül szimpatikus! Mellesleg arra is rájöttem hogy nem lankadt a kék alapon sárga keresztes ország iránti lelkesedésem! Főleg hogy már van egy svéd ismerősöm is! A vele készült rövid felvételt hamarosan megmutatom, azt hiszem hogy karácsonyi ajándéknak szánom!
 Tehát az ErredosDedos nem más mint mindennyiunk barátja-R2D2!!! Gondoltam jó tanulási segédlet lenne régi-nagy kedvencek és klasszikusok megtekintése spanyol nyelven-na és hát..vicces is... :D..így kértem Miguelt hogy töltsön le nekem kezdetnek például Csillagok Háborúját! Amikor meghallottam hogy erredosdedos-hát...nemkicsit nevettem! Hogyan hangzik már ez?? Pláne, hogy a dedos itt  a kézen lévő ujjakat jelenti! Utolérhetetlenmeséspáratlan! Mindenkinek ajánlom a La guerra de las galaxias-t (szó szerint Galaxisok háborúja)spanyol nyelven, új galaxisok dimenziók nyílnak meg a néző számára!

cigüeña

 A szobám 3méter x 2.30 méteres! Lemértem. Hoztam az ikeából egy papír mérőszalagot. Sok mindenhez hasznos lesz.
Nade lássuk mi történt a héten! Beindult a ping-pong a Colegio San Ignacio-ban. Általában 5 gyerek jön, a 'foglalkozások' délután 5-től fél 7ig tartanak. Anto közölte hogy a pingpong rémesen unalmas és hogy ő nagyon-nagyon utálja. :) Természetesen ott nagy örömmel játszik és látszik rajta hogy élvezi és elég ügyes is! Vannak a gyerekek között is ügyesek, akiknek van otthon saját asztaluk, de van pufi-rosszcsont is-José...hűű...őt le kéne fényképezni.Csak mi vagyunk ott és a gyerekek, szerintem ez egy jó program!
 Csütörtökön volt Miguel előszülinapja, amit Paola szervezett náluk, mivel pénteken, az igazi szülinapon ő Barcelonába ment valami sütidekorral kapcsolatos szeánszra. Sajnos cukormérgezést kaptam ott azthiszem, ugyanis Paola kedvence a fondannal való díszítés. Az ugyebár marcipán is lehetne-én azt használnék inkább ez tömény cukor, színes, gyurmázható, satöbbi. Valami különös oknál fogva nem nyújtotta ki eléggé az anyagot így a közel két azaz 2 centi vastag cukormázzal küzdöttem a tortán...pedig ha édességről van szó, nem ismerek félelmet...nade ez! Miguelnek adtam jópár 'tömböt' a tortámról-ami majd mint a képen látszik-a kanapé. Ja és hát azért ők lájtkólát isznak, csak a fondan kétcentis.
Miguel képei az estéről, volt még hot-dog is, ami azért vicces mert itt lefordítják tehát perro caliente :)

Péntek este itt ültük meg a valódi napot-33 éves lett Miguel- és vicces módon ugyanazok az emberek jöttek el akik előző nap is ottvoltak... :) Én is rögtönöztem persze egy tortát, ami nagyon aranyos lett, csak elfelejtettem lefényképezni...
Cirkusz érkezett a városba...ami sajnos ugye manapság már nem akkora dolog, de azért én megvizsgáltam közelebbről is...nem láttam se oroszlánt, se tigrist, még egy majmot se!

A szertárban itt nagyon sok érdekes dolog akad...félig meddig én vagyok itt a helyi Lammel! :D Najó igazából csak megkértek hogy a december első hétvégéjén lévő faültetési akcióra vett ásók nyelébe égessem bele a csapat nevét. Ez végre egy jó kis feladat, mindig is érdekelt ez a technika, mondjuk elég sok ásó van..meglátjuk belefér-e a hétbe. Amúgy itt minden nagyon szépen ki van dekorálva, feliratozva ilyen módon. Azt hiszem a mi csapatunkba (25!) is jól jönne egy ilyen!
Úgy tervezem hogy mindegyik ásónyélre másmilyen stílusban írom. Persze nem túl könnyű, mivel egy hengerről van szó. (Filctollal nem én rajzoltam elő...!)

Lassan itt is kibontakoznak a karácsonyi dekorációk, giccsek és jóbarátaik. De azért furcsa ezt napsütésben és húsz fokban...néha komolyan hiányzik a megszokott nyálkás novemberi idő...
Vicces szó a múlt hétről: equivocación jelentése error. Ekivokászión! miii??!!!
Gyakran látni itt fecskéket és gólyákat! A hétvégén ismét flamingótlestem, le is fényképeztem őket, de a képen semmi nem látszik belőlük. Volt velük pár gólya is, aminek a neve szintén hihetetlen számomra: cigüeña.
Jó látni őket és a fecskéket is, mert lehet hogy épp otthonról tartanak Afrika felé, ezt pedig mindig nagyon csodáltam!

cerdito

Tegnap kicsit leült a kedvem...és ottmaradt valahol. Egészen kezdtem szüttyögni, de akkor eszembe jutott, mivel is kúrálhatnám ki magam. A városka túlsó végén van egy állatbolt, és lehet ott kapni mini-malacokat! :) Miguel kávéfőzőt indult venni nekünk, ígyhát vele tartottam és tettünk egy kitérőt a malacokhoz. Hát...aki látott már ilyet akár csak videón, az tudja, hogy ellenállhatatlan! :) Kicsi, fekete, röfög és annyira kedves! Az este további részében terveket szövögettünk a malaccal kapcsolatban (50 euroba kerül és kb. 8 évig él), mi lenne a neve (Mojo-ami ugye moho), hol aludna itt (az ágyam alatti lépcsőn), hogy örülne Anyukám ha majd hazavinném (!), és milyen praktikus, mert ha majd eljön az ő ideje, és eltávozik, fel is lehet szolgálni! Ez persze csupán elmélkedés.
Ma a San Joséban ismét foglalkozáson vettem részt, ahol is megtaláltam a kedvenc bácsimat!!! Egy igazi gentleman! Mindig ingben jár, felette egy szép, sötét-méreg-fűzöld pulóver. Aranykeretes szemüveg és stílus! Valahogy stílusa van! Ma tudtam meg igazán hogy miért! Joaquin- többi társával ellentétben szellemileg teljesen friss, tud járni, mozogni, mindent tud. Pedig ő ott a legöregebb- nem kevesebb mint 98 éves! :) De ez még semmi, mert bizony ő egy valódi csillagász!!! A San Fernando-i csillagvizsgálóban dolgozott! Hát ez a mai nap öröme! Nem alkalmas a telefonom jó minőségű képek készítésére pláne nem emberekről, pedig nagyon szívesen megmutatnám! Ezen kívül rengetegen látogatják-fiai, lányai, barátai, tanulói és ma még angolul is beszélt hozzám, túlmutatva az eddig tapasztaltakon, szép angolsággal! 98 évesen!!! Tehát Ő a mai nap hőse!
Régóta gondolkodom azon, hogy a legjobb és a legbutább-tehát az érdekes szavakat amikre bukkantam, tálalom valamilyen formában. Tudtommal olvasóim nem beszélnek spanyolul, így még érdekesebb lehet ez a rovat"! :) Persze az is lehet hogy csak én tartom érdekesnek az adott szót-vagy viccesnek, ez esetben omlett.
Szép szó-a múlt hétvégén tanultam, mivel a sok hirtelen zápor és napsütés együttes hatására szivárvány alakult ki az égen! A szivárvány neve itt arcoiris.
Nevettem-a földimogyorón. Jó, az igaz, hogy ez az arabok műve, sok növénynek-fűszernek itt az arab nevét használják. A földimogyoró például cacahuetes.
Hogy lehet?!?!-a filmet úgy hívni (tudom latin eredetű de mégis) hogy -hogy película! :O
Természetesen a rácsodálkozásom nagyrészt tudatlanságból fakad, de mégis, milyen érdekesek nekem ezek a különbségek.
Zárásképpen újabb macska a nyeregben, ezúttal egy San Fernandoi cicus:

búzaaa-búzaa-búúúúzaaaa

Ma gyönyörű, napsütéses idő volt, így hát megismételtem a tengerparton edzést. A futás közepén úgy éreztem hogy meghalok a melegtől!!! Tűzött a nap, és amint már írtam-nagyon-nagyon más ott a páratartalom koncentrációja, melegebb a levegő, egyszerűen másmilyen mint a városban, pedig körbeveszi azt.
Az meg a ráadás, hogy egészen más homokon futni. Sokkal bizonytalanabb, a talajt nem igazán lehet "húzni". Most nem okoskodni akarok, de ezek tények, egy labilis talaj. Pedig a leginkább összetömörödött részekre megyek, nem a bokáig süllyedősbe. Máshogy és jobban fárasztó.
Jól telt a hét, és sokat tanultam. Mármint nem leültem és úgy, hanem interaktív módon! Furcsamód ebbe is bele lehet jönni, mármint a nyelv tanulásába.
Anto azt mondta nekem, hogy minden nap el akar majd menni az öregek otthonába. Magamban nevettem ezen egy kicsit, de megszavaztam a bizalmat. Csütörtökön már közölte hogy ez unalmas, és ő csütörtökönként nem fog jönni, mert akkor van a CR-is. Pénteken már egyedül mentem. Ennyit erről.
Este Miguel jött a szokásos spanyolórát megtartani, majd elmentünk utána egy Irish-pubba ahol ittam barna Mahou-t. Jó volt, de semmi különös...viszoooont...megláttam az itallapon hogy van német búzasör, és kiderült hogy Miguel bizony még sosem ivott búzasört!!! Úgyhogy az volt a következő körünk, azt mondta hogy ízlik neki, de nem láttam rajta az igazi lelkesedést (amit például én érzek a búzasör iránt :)
Mikor hazasétáltunk úgy 2-3 között még tartott az eső, ami leginkább az otthoni tavaszi-nyári záporokhoz hasonlítható. Meleg volt, és hol csepergett, hol ömlött. Nem volt rossz! :)
Szombaton, a fiatalabbakkal virágokat készítettünk pillepalackból. Délután pedig ismét Miguellel és Paolával mókáztunk, dorado nevű halat ettünk, ami nagyon-nagyon finom és úgy volt elkészítve, ahogy Anyukám szokta a lazacot karácsonykor, citrommal!
Jaa és megnéztük náluk a Hotel Transylvania-t amire már régen fentem a hegyes kis szemfogaim. Persze spanyolul néztük, és hiába kerestünk, nem találtunk hozzá magyar feliratot, így be kellett érnem egy erősen hiányos angollal.
Vicces, de mivel december 19-én megyek haza karácsonyra, így már néha egészen ünnepi a hangulatom, mármint ünnepre készülődős, mert annyira mennék már pedig még több mint egy hónap... :)
Addig még látogatóm is lesz! Pénteken pedig Miguel szülinapja..már töröm a fejem, hogy milyen csínytevést találjak ki...van pár ötletem!
Kedves kép a futás végéről..mikor visszafelé futottam, mindig kerestem a saját lábnyomaim...

Ez pedig egy falatnyi tenger..relaxációs céllal:

nada net

Megkezdődött a munka! :)

A San José-ban ami egy otthon, idősek számára. Hát nem kis falat-és nem ez állt a projektben, de ezt tudta Luis összehozni úgy tűnik. Furcsa módon nem féltem a dologtól, túlestem már nagyobb falatokon is...hát az igazat megvallva igen szomorú amit ott látni, de mégis jó a hangulat!Toljuk őket mindenfelé-mármint aki székben van, voltunk velük fizioterápián (-amire erős túlzás azt mondani h az-a szerk.) Határozottan jót tesz a spanyolomnak, mert ők már nem hadarnak, mindenki mesél-kérdez-mesél-kérdez-mesél és azt hiszem ők is örülnek az új arcoknak, hogy beszélgetnek velük! Megvan a varázsa, ha egy járni sem tudó öreg spanyol bácsi énekel neked! :)

Emellett a Cruz Roja-nál is szolgálunk-de csak csütörtök esténként, játszunk ott a gyerekekkel, van ott egy  kis öt éves..Dani a neve-iszonnyúúúúúúúúúú cuki! (Pedig megfogadtam hogy ez egy komoly blog, semmi cukizás! :) Ma partizánt-itt más a neve- és panoletot játszottunk velük-ami azt a játékot takarja, hogy mindenkinek van egy száma, középen pedig egy ember mondja a számokat és el kell hozni az adott cuccot. A panoleta egyébként a cserkész és egyéb nyakkendő, sál sőt a zsepi neve is! :)

Kedd este Paolával karácsonyi sütit sütöttünk! Mézeskalács-féleséget. Tettük ezt azért, mert ő egy igen lelkes sütidekoratőr, több ez mint hobbi, szóval együtt sütöttük késő este aztán másnap ő megcsinált szépre párat-majd posztolom ha elküldik hogy hol látható!

Másnap mango lassit készítettem! A neten kerestem receptet-na nem mintha nagyon kellene hozzá recept...Jamie Oliver kardamomot is ajánlott bele, így meg is kérdeztem Miguelt, szokták-e használni, lehet-e kapni, és meglepődtem mert nem ismerik! Így kimaradt belőle most a cardamomo-itt így :), de nagyon finom lett! Azthiszem ha kedvenc gyümölcs és nem piros, akkor mango!!!

 Ma lett végül a chirimoya lekvár napja! Volt két rettenetesen érett darab "itthon", amit muszáj volt már felhasználni, így megpróbáltam lekvárrá varázsolni az amúg is körülbelül lekvár állagú gyümölcsöt. Nagyon-nagyon cukros önmagában is-ezt el sem lehet képzelni mennyire- így ezt a tulajdonságát citrommal próbáltam kompenzálni! Kicsit végül kesernyés lett. Étcsokis sütivel képzelem el a jövőjét. Egy azaz 1 üveget töltött meg a végeredmény és még maradt egy kis tálban. Legközelebb ananásszal szeretném vegyíteni, szerintem az jót tenne neki. Amúgy nemsokára lejár az ideje...decemberben már nem lesz! Sőt! Miguel figyelmeztetett, hogy a spanyol mango is kifutóban, utána afrikaiakat lehet majd kapni, de azok zölden jönnek. ( Ha-ha-ha ide sokkal közelebb van Afrika mint Magyarország-ne vicceljünk! (én a helyében nem sírnék!) )

Ma pedig vettem egy spanyol Vogue-t, természetesen a nyelvtudásom fejlesztésére!

Ja és a lényeg. Bekövetkezett amitől Antoval féltünk-megszűnt a számunkra oly biztos internetforrás-valószínűleg lebuktunk valamiképp-tegnap Miguel feltört nekünk egy jelszót-de az én szobámban ritka vendég az internet. Ez tehát a mostani helyzet. Vannak terveim jó idő esetére, remélem mihamarább beszámolhatok róluk!

Végül két tegnapi aranyos:

vegyes

A sokminden közepette el is felejtettem, megírni, mi is történt valójában Murciában. De most nem annak van itt az ideje. Ellenben hozzá kapcsolódik ez az igen fontos-számomra oly rég áhított felfedezés...szóval, volt ott egy fiú, aki lengyelországból érkezett..és végre eszembe is jutott a titokzatos lengyel forralt sört megkérdezni tőle, amit még egy Tartsák-tours alkalmával ittam Krakkó városában! Íme! A receptet maga RafaŁ kereste ki nekem, és mivel ide nemnagyon kívánkozik az efféle italok elkészítése, így majd hazalátogatásomkor kell letesztelnem!!! Na zdrowje!
Tegnap eszembe ötlött, mit is szeretnék enni...hát levest!!! Nyilván nem visszük túlzásba a levesek készítését, mert elég körülményes így is a főzés-ugyebár a konyha az utca túloldalán, nincs ott elektromosság...de leves. Az kell. Szóval kukorica krémlevest készítettem amit sajttal és pirítóssal fogyasztottam, és ez önmagában egy főétkezés, mert annyira sűrű. Nagyon finooom! Omnomnom.
Nagy nap azért ez a mai...ma mondták rólam hatodszor..hogy nora romániából jött. Nos ennek fő oka, hogy Luis rendszeresen elfelejt mindent, tényleg mindent, többek között ezt. Gondoltam hogy felgraffitizem a házára..de kár lenne, mert nagyon szép, elég nekem ha csináltat egy ilyen tetkót magának. Vagy én csináltassak? Homlokra? Yo soy Hungara
Amúgy ezúton-is-szeretnék gratulálni mindenkinek akit eljegyeztek az idő alatt mialatt eljöttem otthonról. Még alig több mint egy hónap és máris két szép leány!!! * ˘* 

Egy szelet ősz

Péntek délután úgytűnt, semmi izgi nem adatik aznap estére...úgy döntöttem hát, hogy megkóstolom milyen, ha elbicózom a tengerpartra, ott futok egy jólesőt a naplementében, mert a homok mégis jobb mint a beton, majd hazatekerek.
Odaértem és éreztem hogy melegebb van mint máshol, és bizony a páratartalom is igen-igen magas. Nagyon nagyon jó volt...pár ember lézengett csak a parton, egy pecás meg két pár, kutyákkal. Közben rádiót hallgattam, és meglepő módon az otthoni petőfi helyén rögtön bejött egy helyi adás-keresnem se kellett, radio maxima, ahol az első szám azthiszem egyenesen nekem szólt: No stress !!! :)
Ez a kép fogadott a parton:

Hihetetlenül jól esett, testnek és léleknek egyaránt. Ha lesz ilyen párt, akkor én a Tengert Magyarországnak pártot fogom támogatni az elkövetkezendőkben!!!
Tegnap este átjöttek a nagyobb cserkók és megízlelhettük a helyi rántott specialitásokat-úgymint bébi(!) chipirones, cazon-az a pöttyös kis cápaféle, amiről már írtam-ez volt a legfinomabb-állítólag úgy kell készíteni hogy fehérborecetben kell pácolni egy éjszakán át, majd utána kisütni-ezt nekem is ki kell próóbálnom!!!!Tintahalkarikák-külsőre le voltak álcázva, úgy nézett ki mint a sültkrumpli-de ha ráharaptál..nos igen, mint a halott baba ujja. Összegzés: a tengeri herkák nem jók rántva, szerintem legalábbis. Nemnem.
Utána jött csak a lényeg, amiért összegyűltünk, hogy megnézzük Almodovar egyik legutóbbi filmjét: A bőr, amelyben élek . Hát nem volt semmi...spanyolul néztük persze, de volt hozzá spanyol és magyar felirat is! :) Aki teheti, nézze meg, de előtte ne olvassa el a tartalmát...akkor üt igazán, mint a legtöbb film. Rég moziztam ilyen jót, csak ajánlani tudom.
Mivel tegnap (is) jóval 3 óra után feküdtünk le, így mára alvást terveztem-volna, ám délben hívott Miguel és elmentünk Porto Real-ba ahol van egy Natural Park! Gyönyörű idő volt, csak a szél fújt erősen..nade beszéljenek inkább a képek!
(Egyébként fenyőmagot mentünk gyűjteni, de sajnos nem találtunk, mert az korábban érik, szeptember környékén..)

És itt mosolyog Paola :)

Itt pedig a nyuggerként sütkérező Miguelt és Antoine-t láthatjuk:

Tegnap megint náluk ebédeltem, és raviolit készítettünk házilag! Több mint 2 órán át tartott de nagyon jó volt! Minden házilag csináltunk, a tésztát, a ricottás-spenótos tölteléket! :) (KHtündérkedés)
Csak jó idő legyen, és akkor itt tényleg minden van.