Októberöt.

Reptér, fél6. Na kit hallottam meg először? A dipárcsölő Kissádámot aki mogátsijesztővel csevegett a lisztkettőn. Nade ezután kiderült a cuccomról hogy 20 helyett bizony 23 kilót nyom, így anyázással, de megváltam egy-két amúúúgy nélkülözhetetlen dologtól. (Csigasírás). De felszálltam. Fúj egyedül utazni.

Malagában már várt Eduardo-aki egy igen vicces fazon és nyilván nem tud angolul. Egy csomót dumáltunk-nagyon jó volt!!! Megálltunk egyszer egy kávéra, majd pedig az út mellett egy igen magas ponton, ahonnan szép időben átlátni Afrikába. De majd mánnyáná látni át, mert most ködös volt az idő. Amúgy elmentünk Gibraltár mellett is.( Egy picit átkapcsolta a rádiót és megmutatta, hogy a Gibraltári rádió angolul nyelven folyik, és ott az emberek spanglishül beszélnek, aztán Marokkói rádiót is mutatott. Mindenvan.) Látványra is Gibraltár durva na, már messziről durva. Amúgy az egész út az, mert mikor leszálltam, hegyek voltak mellettem, de nem kicsik, és kb 2kmre a tenger. Talán ez a legideálisabb kombináció.

 Először hozzájuk mentünk Chiclanába. Nagyon érdekes az ottani kertváros-igazi fúdeutálomeztaszót-mediterrán. Lapos maximum egyszintes házak, nagy kertek, pálmák, leanderek, és! Eduardoék kertjében elsőként ez ragadta el a tekintetem:

Lehet hogy ott járt timbörtön. Bemutattak Pedronak. Aki egy majdnem embernagyságú figura, összeégett arccal.

A legjobb természetesen a kutya volt. Tobinak hívják. :) (Karóóó!) A madár neve pedig Pepito!!!

A fia-szintén Edu-egész jól tud angolul, és már azt is megbeszéltük, hogy még sosem látott havat!!! Mesélte, hogy amikor ezt szóvátette az Older-Edunak az javasolta, hogy nézzen be a fagyasztóba. Nem lesz hó.