Pizza

A nap későn indult, mivel előző este Carlossal, Viktorral, Angelával és Carmennel-akik nővérek mint megtudtam-és sok-sok más emberrel mentünk bele az éjszakába. Fél 11kor találkoztunk, én kettőkor jöttem el, de Antoine még tovább húzta. Hazafelé:

Az ittlakók szerint San Fernando unalmas város, bezzeg Cadiz! Furcsa hogy így gondolják, bár tény, hogy elég kicsi város ez, és tény hogy nincs benne olyan hely, ahol táncolni lehetne.
Szóval dél körül keltünk fel, amikor is írt nekem Miguel, hogy szerezzük meg Luistól (Ő Akela, a csapatparancsnok, és hatalmas darab ember-mi úgy hívjuk hogy fatLuis, merthogy van egy másik, akinek le van nyírva a feje őt baldLuisnak) tehát hogy szerezzük meg a másik biciklit, és javítsuk meg azt amivel én járok, hogy ne kelljen kézzel tartanom a váltót hogy nehogy átváltson magától. Egyúttal elvisz minket egy szép helyre, és meginvitált magukhoz, hogy süssünk náluk pizzát.
Az itteni (traktor)kerékpárom:

Az, a másik kerékpár is elég rossz állapotban van, de mondtam Antonak hogy legalább Peugeot-örüljön hogy francia. :) Majd kis félreértések után-mi vártuk őket a házuknál, ők minket a miénknél-megtaláltuk egymást és elindultunk négyesben a tengerpart felé. De nem oda mentünk, hanem egy másik sós vizes területre, ami kicsit szebb mint a flamingós, és áll ott egy régi malom is. Amúgy ezeken a területeken mind-mind sólepárlás folyt régen, de ma már természetvédelmi területek.

 Ezután visszatértünk Miguelékhez, ő útközben defektet kapott. :) A pizza valami rettenetesen jó lett, mondták, hogy ők vasárnaponként olasz ételeket készítenek,mivel Paola odavan az olasz ételekért, emberekért és tud is egy kicsit olaszul. Szóval a pizza egyik felére friss!!! ananász került, amit előtte megpirítottak egy icipicit cukorban, sonka, paradicsomszósz és persze sajt, nameg aszaltszilva!!! Eléggé édes volt, de nagyon finom. A másik fele olaj és kapribogyóval készült, ez is nagyon jó volt,de nyomába sem ért az élménynek, hogy megértettem, miért tesznek az emberek ananászt a pizzára. Mert egy friss ananász, pláne itt,sőt, még előtte megcsiklandozva nagyon jó és karakteres volt a sós dolgok mellett. Sírok ha eszembe jut, milyen otthon egy hawaii pizza. Konzervananász, zérókalóriás lefóliázott pulykasonka. Ja és azért az aszaltszilva is nagyon jót tett neki-már annyi mindent ki kell próbálnom otthon...
Miközben a pizza sült, meglestük a flamingókat távcsővel ééééés...ott voltak!!! Az erkélyük pont arra területre néz, ott szokunk egyébként futni is. Szóval szépek voltak, de mind fehér. Azonban érik már, hogy egy reggelemet/hajnalomat flamingolesre szánom.
Ebéd után, délután ötkor, elővett Miguel egy játéktáblát-és mi volt az? Ki nevet a végén?! :)
 Itt úgy hívják: Parchis.
Játszottunk egyet, ami nagyon jó és vicces volt, végül nyertem :)Este még bőven világos volt hét órakor, és  meg akartam nézni mikor van mise, szerencsémre pont akkor volt, így be is ültem első, spanyol misémre. A bácsik és főként nénik parfümillata mindannyiszor orrbavert, mikor az oszlopokon forgó ventillátorok felém fordultak. Hát leginkább ilyen volt. Semmi ének, csak beszéd, de azért jófejnek tűnt a padre.:

 Inkább amúgy egy ilyen bringát kérnék...kár, hogy túl pici, egy szemüvegbolt (wháj?) kirakatában van..

Az alábbi képsorozat azt hivatott szemléltetni, milyen messzire is vagyok otthonról.A falamon volt már érkezésemkor. Nem bírtam ki hogy Hungría egy kis szívet, Andalucía pedig egy masnit ne kapjon.